Nyári ufóverseny Magyarországon

Mint köztudott, vagyis nem köztudott, de azért eláruljuk, hogy szegről-végről a magyar kormányfő is ufóivadék – mindezt az átlagosnál jóval kifinomultabb gömbérzékenysége is bizonyítja – ezért bokros teendői közepette is szakított időt a rangos vendégek fogadására.

Rezidenciájának hűs öblében végül is hárman – pardon, a tolmáccsal együtt négyen – gyűltek össze, hogy a firhangok behúzása után megbeszéljék a Nagy Ufóröptetés projektnévvel ellátott üzleti terv aspektusait.

A miniszterelnök friss akkumulátorsavval – ez az alienek kedvenc üdítője – kínálta vendégeit, majd rátért a lényegre.

– Mit tehetek önökért uraim? – kérdezte, miközben a kezét tarkóján összekulcsolva hátradőlt a bőrfoteljében.

– Nos, mint tudja, egy tradicionális versenyről van szó, amely csillagközi szinten nagy érdeklődést vonz – mondta az egyik zöld emberke. Ha abszolút precízek akarunk lenni, akkor ezt nem ő mondta, hanem Gót Natália, az alien-magyar, magyar-alien szakos tolmács, de ilyen apróságokkal nem fogjuk fárasztani az olvasót.

– Ismerem ezt a programot, de sajnos még nem volt alkalmam megszemlélni, tudják, a menekültválság minden időmet kitölti – nézett az órájára a miniszterelnök.

– Ha a magyar kormány beleegyezik abba, hogy egy hétre átengedi nekik az eget, hajlandók megállítani az időt, arra a kis időre, amíg a miniszterelnök úr száz százalékosra nem hozza az ezzel kapcsolatos nemzeti konzultációt – mondta Natália.

–Ahogy a magyarokat ismerem, nem lenne türelmük az idők végezetéig várni – mondta a miniszterelnök. – Inkább konkrét javaslatokat kérek. Mit ajánlanak? Befektetést, kulturális együttműködést?

– Francokat – fordított Natália. – Ez egy csomagterv: Frekvenciamodulált analóg cókmók, azaz francok.

– És mi van ebben a cókmókban?

– Minden, ami szem szájnak ingere: béke, jólét, gazdagság. Azt mondják, miközben az égen cikáznak, bekapcsolják az ufóikon a lézermodulált bizgettyűket, amitől egész Magyarország virágba borul.

– Na és milyen virágba?

– Bármilyenbe.

– Nem jó, ebbe biztosan beleköt majd az ellenzék. A virágpártiak érdeke ütközni fog azokéval, akik a kerékpárutakért lobbiznak. Azt fogják mondani, a rengeteg virág elveszi a helyet a bringásoktól.

– Akkor legyen csak fű. Mi leszünk a tengerzöld ország.

– A zöld szín sokakat irritál.

– Hát akkor mi legyen itt? Sivatag?

– Sokan még ezt is bevállalnák, ha én lemondanék – tréfálkozott a miniszterelnök.  – De ne legyen sivatag. Hozzanak inkább ide egy gyárat, például olyat, amelyik alkatrészeket gyárt az ufóikhoz. Az sem baj, ha ezt felniüzemnek álcázzák. Az a fő, hogy legyen munka és javuljanak a mutatóink.

Szavait hosszas csend követte. A két zöld emberke sokáig pusmogott, majd az egyikük a tolmácshoz fordulva beszélni kezdett. Ám hogy Gót Natália ebből mit fordított le a miniszterelnöknek, azt már csak találgatni tudjuk, mert tudósítónk, aki eddig az ablakpárkányon kapaszkodott, ekkor görcsöt kapott és leesett a műpuszpáng bokrok közé. Onnét pedig már nem hallott semmit abból, ami a miniszterelnök irodájában elhangzott.

De amikor fájdalmas tekintetét az égre emelte, olyan furcsa csíkokat és barázdákat vélt fölfedezni a bárányfelhők között, hogy nem lehettek kétségei afelől: a megállapodás végül is megköttetett.