A Stranger Things alkotói szabályt szegtek. De lehet, hogy mi, nézők, ezzel még jól járunk. Jön az ötödik évad, itt az előzetes.
Az elmúlt években azt hittem, már nem annyira érdekel, hogy a tinédzser hawkinsiak miképpen szállnak szembe ötödször is Vecnával. Az új évad előzetese láttán azonban kirázott a hideg, és meg kellett állapítanom, már megint nem úgy van, ahogy azt én gondoltam. Ha a film zenéje olyan lesz, amilyen a traileré, még nagyot üthet.
Vissza a nyolcvanas évekbe!
Amúgy ebbe az egészbe – mibe nem? – egy nő rángatott bele. Most konkrétan a lányom, ő beszélt nekem folyamatosan a Stranger Thingsről évekkel ezelőtt, aztán valahogy rájöttünk, hogy köszönhetően a – hogy is mondjam? – nem éppen lekövethető magyar nyelvű feltöltéseknek, a teljes harmadik évad megtalálható valahol a világháló egy nem is túl távoli csomópontjában. Végignéztem. Ez Netflix előfizetésem hiteles története, Tisztelt Bíróság!
Ha valaki nem ismerné az ötödik, és már megint utolsó szezonjának bemutatójára készülő sorozatot, a történet lényege az, hogy kisvárosi tinik minden évadban megmentik a világot. Nekem bejön ez a koncepció, meg annak a néhány milliónak, aki követi az Indiana állambeli – amúgy fiktív – Hawkinsban zajló eseményeket. Mi, X-generációsok bónuszt is kapunk az alkotóktól: mivel a történetfolyam 1983-ban kezdődik, a kedvünkért felidézik ifjúkorunkat. Pontosabban az amerikai X-generációsokét, de mivel a produkció tele van utalásokkal olyan filmekre, amelyeket mi is láthattunk, ugyanúgy otthon érezhetjük magunkat benne. Egy kicsit újra megmártózhatunk az E.T. világában, a Harmadik típusú találkozásokéban, Carpenter-filmek rémkeltőnek teremtett valóságában.
Matt és Ross Duffer, a produkció alkotói, vezető forgatókönyvírói és rendezői tulajdonképpen újra festik nekünk a nyolcvanas éveket, pontosabban az általunk is ismert darabkákból úgy rakják megint össze, hogy az a történetnek megfeleljen, mi pedig úgy emlékezzünk: igen, pontosan így láttuk mi is annak idején.
Újrateremt, aztán idéz
És ez a játék, miközben új popkulturális terméket hoz létre, számos esetben átírja azt, amit korábbi produkciókról, előadókról, trendekről gondoltunk eddig. Most csak zenéről szeretnék beszélni.
Az első két évad zenei anyaga (hogy a fiatalabbak is értsenek: soundtrackje) lényegében a sorozat két szerzője, Michael Stein és Kyle Dixon szerzeményeiből áll össze. E munka elemzése egy külön cikket is megér, itt most csupán annyit említek, hogy stílusában képes megidézni azt a zenei környezetet, amelyben John Carpenter darabjai íródtak saját filmjeihez, Vangelis munkája a Szárnyas fejvadászhoz, Brad Fiedel népszerű kompozíciója a Terminátorhoz.
A harmadik szezon már más. Ebben a korábbiaknál nagyobb szerepet kap a történet idejében, 1985-ben született, vagy akkor népszerű slágerek, filmzenék, reklámszignálok és más idézetek felvonultatása, miközben az egész purhabját továbbra is a Stein-Dixon páros műve adja.
A negyedik évadban újabb fordulat áll be: a folyamatosan szóló slágerek közül kettő már nem csupán hátteret festő produkció, hanem a történet részévé válik. Kate Bush 1985-ös Running Up That Hillje az egyik, a Metallica Master of Puppetje a másik.
Mint említettem, a Stranger Things képes felforgatni, amit a popkultúráról eddig gondoltunk. A Metallica dala és azonos című lemeze ugyan az első pillanattól a műfaj ünnepelt produkciójának számít, de a negyedik évad bemutatása után újra iszonyú példányszámban adtak el belőle. A Bush-dalt viszont újra értékelte a közönség: nyolc országban lett azonnal listaelső, beleértve az Egyesület Királyságot is, ahol 1985-ben csupán a harmadik helyig jutott.
Szóval nagyon nem mindegy, mi csendül fel a sorozatban.
Apokalipszis már megint
Nyilvánvaló, hogy a Duffer-testvérek pontosan tudták, mit akarnak kezdeni Bush és a Metallica dalával, az alattuk felcsapó sikerhullám nem volt véletlen. Érdekes azonban, hogy 2022-ben az alkotók nem tartották fontosnak megemlíteni, vagy szándékosan titkolták a két szerzemény megemlítését az előzetesekben. A néző számára mindkettő úgy jött, mint a villámcsapás.
Idén azonban új trükkel élnek. A most bemutatott traileren a Deep Purple Child in Time című dalának jól ismert, heroikus részlete szól, mégpedig hallhatóan Stein és Dixon által megdolgozva. A képeken harci helikopterek, robbanások, Vecna, az egész azt sejtetni, hogy idén karácsony előtt tényleg lesz apokalipszis rendesen.
Már maga a dal kiválasztása meglepő, hiszen egy először 1970-ben publikált szerzeményről van szó, ami már 1986-87-ben, vagyis az ötödik széria várható történeti idejében is elég retrónak számított (bár akkoriban ezt a szót még senki nem használta), a kérdés tehát, hogy miért? A csillagháborús fegyverkezés idejéből nem akadt egy olyan disztopikus amerikai dal, ami ide illett volna?
Háááát… lehet, hogy tényleg nem. Én sem tudok felidézni ilyet, sőt találnom sem sikerült. A hidegháború témája fel-felmerül a korabeli mainstream amerikai és brit popzenében, de az a fajta őszinte szorongás, főképp olyan költői megfogalmazásban, amit Ian Gillan tolmácsolásában hallhatunk, nincs. Fura ellentmondás: miközben a filmgyártásban gyakran kerül elő a végső háború témája, a popzenét ez kevéssé hatja át.
Az, hogy Egyesült Királyság menni Amerika, nem új a sorozat történetében, hiszen a negyedik évad szövevényes cselekményében Iron Maiden pólóban rejtőzködő Eddie Munson a karaktere szerint is (és az őt alakító Joseph Quinn személyében is) brit, Anglia tehát már egy ideje ott van egy hawkinsi spájzban. Eddig azonban nem volt példa arra, hogy egy ismert, nem a film számára ígért sláger már az előzetesben előtérbe kerüljön.
Egy kérdés maradt tehát: a Child in Time lesz-e az ötödik évad Master of Puppetse, vagy csupán az előzetes hatásfokát hivatott erősíteni? Erről egyelőre a filmes alkotók és a zenészek is hallgatnak. Úgyhogy: várunk.
Az ötödik évadot három etapban mutatja be a Netflix. Az első négy rész november 26-tól lesz látható, újabb három december 25-től, az utolsó epizód pedig december 31-től streamelhető.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
