Párizs, az aranyos patkányok városa

2023-06-15
633 olvasó

Párizsban szép a nyár – harsogja a régi filmsláger, és ez nagy igazság. A fény városa hosszú időn keresztül a civilizált világ kulturális központja volt, de egy ideje valami megváltozott. Párizs megadta magát, behódolt, elege lett. Nem a bevándorlók győzték le (az már megtörtént), hanem a patkányok. A város zöld-baloldali polgármestere, Anne Hidalgo nemrég ugyanis kihirdette, hogy a patkányokkal folytatott harc hiábavaló, mivel a rágcsálókat nem lehet legyőzni. Inkább meg kell tanulni együtt élni velük.

Azt is gondolhatnák, egy jócskán megkésett áprilisi tréfáról van szó, de nem: a polgármester annyira komolyan gondolja ezt, hogy már az érzékenyítés is megkezdődött. Munkacsoportot hozott létre, és egyéb intézkedések mellett a Pasteur Intézettel, a Sorbonne Egyetemmel és a Természettudományi Múzeummal olyan kutatási projektet indított, amelynek célja „az előítéletek leküzdése” annak érdekében, hogy „a párizsiak jobban együtt tudjanak élni a patkányokkal.”

Az, hogy a francia főváros idáig jutott, nem véletlen, bár nem csekély mértékben meglepő. A neten olyan információk keringenek, hogy a polgármester asszony is felelős ezért a helyzetért, mert a patkányirtásra szánt összeget inkább a sleppjének adományozta. Ezekről az igénytelen, de rendkívül szapora állatokról pedig köztudott, hogy nagyon intelligensek. Biztosan nem olvasnak újságot, de ha észreveszik, hogy nyerésre állnak, azonnal kihasználják az alkalmat.

A párizsi szép nyarak innentől a múlt ködébe vesznek. Jön helyettük a patkányok ideje, mégpedig úgy, ahogy azt a liberális baloldal elképzeli. A médiában beindul az érzékenyítés, aztán divat lesz a patkányokat etetni, amivel párhuzamosan megkezdődik annak hangoztatása, hogy az, amit a jobboldali média ezekről a kedves állatokról híresztel (betegségek terjesztése, stb.), csak a szokásos alaptalan hisztéria. A másként gondolkodók „patkányofóbok” lesznek, és az antifák céltábláivá válnak. Aztán ez a csodálatos kezdeményezés eljut Brüsszelig, ahol a zöld-baloldali többség játszi könnyedséggel elfogadja a patkányok jogairól szóló irányelvet. Eleinte csak szabad életteret kell biztosítani számukra (a méhlegelők mintájára kötelező lesz „patkánylegelőket” és „patkányjárdákat” létrehozni), majd jönnek a szigorúbb szabályozások. Aki pedig véletlenül, vagy szánt szándékkal elpusztít egy ilyen férget, börtönbe kerül. És hát tilos lesz az a szó is, hogy „féreg”, nem beszélve a „patkányról”, aminek használata súlyos pénzbüntetést von maga után. 

Ha azt mondják, hogy ez az egész csak vaklárma, és hogy nálunk sosem lesz patkányszeretet, akkor hatalmasat tévednek. Részint azért, mert Budapesten – a patkányveszélynek leginkább kitett magyar városban – minden nyugati baromság iránt hatalmas a kereslet, és részint, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy ami az EU részéről kezdetben csak egy javaslat, nagyon hamar kötelező intézkedéssé növi ki magát.

Gyanítható, hogy a patkányok is érzik ezt, és ha van humorérzékük, cincogva nevetnek az emberek ostobaságán. Természetesen nem fognak azonnal lerohanni bennünket, de amíg nekünk ezernyi bajunk van azzal, hogy rendkívül igényes módon vagyunk kénytelenek átalakítani a környezetünket, ők a szennycsatornában is megélnek. Mindemellett egy fiatal patkány már 3-4 hónapos korában ivaréretté válik, 21-23 napig vemhes, és utána 6-12 utódot hoz a világra. Ez a ciklus havonta ismétlődik, és mivel az új egyedek is hamar belépnek a szaporodási láncba, a populációjuk elképesztően gyorsan növekszik.

De ez a tipikusan zöld-baloldali látástorzulás, amely lehetetlenné teszi számukra a valóság érzékelését, sokkal inkább következmény, mint eredmény. Kiválóan illeszkedik abba a vonulatba, amit az illegális migrációval kapcsolatban nézeteik kapcsán már megismertünk. Az Európába özönlőket úgysem lehet megállítani, ezért ne emeljünk kerítéseket, és hogy ne sértsük meg őket, adjuk fel a keresztény hagyományokra épülő több évezredes kultúránkat – mondogatják hosszú ideje. Anne Hidalgo briliáns ötlete csupán folytatja ezt az abszurditásokra támaszkodó eszement hagyományt, amelynek ki tudja, hol kacskaringózik a vége.

Természetesen nem várható az, hogy a patkányok most, azonnal masírozni kezdenek a Champs-Élysées-en, ám ez csak idő kérdése. Főleg, ha a mainstream gondolkodás passzátszelét fújó liberális baloldal más ügyekben is felteszi a  kezét. Ne állítsuk meg a bűnözést, mert úgysem lehet, inkább építsük le a költséges és tehetetlen rendőrséget, hogy a társadalom megtisztíthassa önmagát – fogják majd mondani, és ez csak egy lehetőség a sok közül. Az idióták kreativitása a végtelenhez közelít.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.

Majoros Sándor

A Regénytár alapító- főszerkesztője, aki célul tűzte ki maga elé az igényes (nívós) szórakoztató és a komoly, elhivatott irodalom közötti „északnyugati átjáró” megtalálását. Ez a honlap ennek az útkeresésnek a gyakorlatozó terepe, néha komoly, máskor komolytalan, de mindig egyedien különleges és szórakoztató. Majoros jelenleg Budapesten él, néha dolgozik, máskor csak lóbálja a lábát. Mentségére legyen mondva a régi igazság, amely szerint az író akkor is ír, ha ez olyan nagyon nem is látszik: belsőleg alkot.

Vélemény, hozzászólás?

FelFEL