Amint a meleg takaró alól letette a lábát a hideg padlóra, a lába szárán felkúszott a hideg. Gyorsan zoknit húzott, belebújt a bolyhos fürdőköpenyébe, és megcsinálta kávéját a konyhában.
Elkeverte a cukrot, a mosogatóba dobta a kiskanalat, aztán a szoba egyetlen ablaka előtti kopott fotelba huppant, miután a csészét a párkányon helyezte biztonságba.
Összehúzta sovány mellkasán a fürdőköpenyt, és hátradőlve, félig leeresztett szemhéja alól gyönyörködött a felkelő napban. A kékes-rózsaszínen úszó felhők és a föld fölött lebegő köd között, a horizonton, először halványan jelent meg egy sárga sáv, ami fokozatosan terjeszkedve narancsba borította az eget, majd lassan egy fehéren izzó tűzgolyó emelkedett ki belőle. Perceken belül ez a golyó uralta az égboltot.
A pékségből a szellőzőkön át hő és pára távozott, nyomában a kihalt utcát betöltő, a dagasztógépek morgó-berregő hangja, a ventilátorok erős, fújó zaja, a hűtők és kelesztők kompresszorainak zümmögése. A tálcák csattogásába ajtók csapódása keveredett a dolgozók beszélgetésének hangjaival.
Az első villamos is álmos csörömpöléssel jelezte érkezését. A korán munkába menők szótlanul szálltak fel és zöttyentek le az ülésekre.
A falevelek halk susogásába már beletrillázott egy-egy rigó. Távolról egy templom harangja épp az egész órát ütötte, ebbe zörgött bele a kukásautó. A gyerekek is elindultak az iskolába, kezdték távolról is felismerni egymást az emberek. Köszönések szálltak a levegőben, és itt-ott már egy csilingelő nevetés is felhangzott. Kivilágosodott.
Felállt a fotelból, megdörzsölte a szemét, felhúzta a redőnyt és lemondóan pillantott az ablak előtt tornyosuló tűzfalra.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
