/

Rideg sors

125 olvasó

Manapság annyi furcsa, őrült dolog vesz körül minket, hogy szinte semmin nem lepődünk meg. Vagy mégis?

Szerencsétlen sorsú lány, lecsúszott anyával és egy előkelő család sarja, megspékelve egy kis szerelemmel. Elcsépeltnek hangzik? De nem ebben a sztoriban!

Ivy telefonált a barátjának, aki kétségbeesetten kérte, hogy menjen el érte és vigye el őt az örömlányként dolgozó anyjától, aki lányát is erre a sorsra akarta juttatni.

„Ivy, ne aggódj, azonnal érted megyek! Damon a Virginia City Danvers város tekintélyes család egyetlen fia, aki bár vonzódott a lányhoz még is titokba tartották a viszonyukat. Felkapta bőrdzsekiét, autókulcsait és rohant a lányért. Kopogás nélkül berontott a házba.

„Ivy, Ivy!” Szólongatta a lányt.

„Itt vagyok Damon!” Jött elő a szobájából rémülten a lány, aki tartott ittas anyja dühétől. Ekkor felkiáltott az anyja:

„Soha nem viheted el a lányomat, a biztos pénzforrásomat!” Dühtől fűtve felkapott egy törött sörösüveget és megsebezte Damon bal karját. A fiú fellökte a nőt és megragadta Ivyt, majd magával vitte a családjuk birtokán lévő vendégházba. Viszont Damon anyja észrevette a settenkedő párt a villájuk ablakából és arrogánsan, felhúzott szemöldökkel megszólította őket:

„Ez meg mit jelentsen? Damon ki ez a lány?”

„Anya, ő a barátnőm Ivy, de el kellett hoznom, mert nem maradhatott otthon.”

„Hmm…! Gyertek be és üljetek le.”

A két fiatal helyet foglalt, majd elmesélték a történteket és azt, hogy már egy ideje egy párt alkotnak.

„Rendben van, maradhat a lány, de vannak feltételeim.” Szólalt meg Damon anyja.

„Senki nem tudhatja meg, hogy itt van és az alaksor tiltott terület, ha nem akarsz nagy bajba kerülni szívem!” Damon felkísérte Ivyt a szobájába, majd egy könnyed homlok puszival elköszönt tőle. Másnap reggelizés közben Ivy óvatosan megsimította Damon sebzett karját és megkérdezte:

„Jobban vagy?”

„Miért ne lennék?” Csodálkozva kérdezett rá Damon.

„Mert anyám megsebzett és…”

„Ó, igen minden rendben van, ne aggódj, anyám ellátta a sebemet.” Zavartan felelt rá a fiú.

„Fiam! Ma részt kell vennünk az éves jótékonysági bálon és elvárom, hogy ott legyél!”

Ivy izgatott lett a bál hallatán, de gyorsan megszűnt ez az izgatottság, mikor is Damon apja kijelentette: „De Ivy nem jöhet velünk!”

A lány csalódott volt, Damon pedig könnyen elfogadta apja döntését és szó nélkül hagyta a dolgot, ami miatt Ivy rettenetesen elszomorodott. Az esti készülődéskor a lány a lépcső alatt állt a szülők már az ajtóban, fiúkat várva, amikor is Damon Ivy csípőjét megfogva és azt suttogta a fülébe: „Sajnálom Ivy, sajnálom…”

Levonszolta a villa pincéjébe és rázárta az ajtót. Ivy jajveszékelt, de nem reagáltak rá és mintha misem történt volna a család elindultak az estre. Mikor kissé lenyugodott Ivy, körbenézett és nagyon furcsa dolgokra lett figyelmes. A pince és a folyosó falait jelek, olvasatlan írások vették körbe. Eltelt pár óra, amikor is léptek hangjára lett figyelmes a lány, Damon anyja volt az.

„Mit akarnak velem tenni, miért vagyok itt, hol van Damon?” Zokogva tette fel kérdéseit Ivy.”

„Nyugodj meg kedvesem, te egy csodálatos jóslat részese vagy, ami a mi örök hatalmunkat és életünket biztosítja majd, leendő gyermeked a kulcs. De előbb elmesélek neked valamit, ami húsz éve történt. Anyád elcsábította az én bolond öcsémet és ebből a nászból születtél te, akinek az ereiben Bridget Bishop vére folyik. Mert írva van, hogy ameddig lány utódot nemzenek a Bridget Bishop leszármazottai, addig erejük örök marad. Ő volt az első salemi boszorkány, akit felakasztottak. Sajnos az öcsémet meg kellett ölnöm, mert eltitkolt téged, de szerencsére semmi sem maradhat előttem titokban.”

„Nem, ez nem lehet igaz!” ordította Ivy.

„Ez az igazság! Élvezettel öltem meg apádat, aki elárulta a családját, egy olyan senkiért, mint az anyád. Láncra vertem, majd élve megnyúztam. Azt akartam, hogy érezze tette súlyát, majd levágtam az ujjait és végezetül kitéptem a szívét, amit odadobtam a kutyáimnak. A testét hagytam elrohadni itt, pont ebbe a cellába aranyom. Anyádra pedig az örök őrület átkát szórtam.” Kacagott fel a banya és magára hagyta Ivyt. A lány a földre rökönyödött, de ekkor a Hold megvilágította az írásokkal teli falat, ahonnan egy lélek alakja formálódott ki, Tituba szelleme volt az, aki Bridget Bishop egykori boszorkánytanítója volt, és akit 1692 márciusában boszorkányságért megöltek. Ivy rettenetesen megrémült. De Tituba megnyugtatta:

„Ne aggódj, nem tőlem kell félned! Viszont vesznie kell a vérvonalnak, különben soha nem ér véget ez a véres átok, amit én hoztam rátok.”

„Micsoda? Te átkoztad meg az ősömet, de miért?” Kérdezte Ivy.

„Bridget minden hatalmat magának akart, nagyon sötét mágiákba kezdett, rengeteg embert ölt meg, hogy ereje és fiatalsága örök legyen, az ördöggel lépett szövetségre, aki megadta a vágyát, de nagy árat fizetett érte, mert minden női sarjnak húsz éves kora előtt lányt kell szülnie, akit fel kell áldoznia. Bridgetet azelőtt fogták el, hogy lányát feláldozhatta volna, így minden ereje átruházódott és Bridget lelke pokolra került. De most itt vagy te, mivel nem tudtak csecsemőként megölni, ezért neked is életet kell adnod egy lány gyermeknek, akit a banya feláldoz, és minden hatalmat megszerez. Nem szabad hagynod, mivel nem vették el az erődet, ezért hatalmasabb, mint gondolnád, és amikor a legkevésbé számítasz rá, megmutatkozik.” De ekkor Damon apja megjelent a cellába és láncra verve vitte Ivyt a nappaliba, ahol már várta Damon és a boszorkány anyja. A rituális megtermékenyítéshez mindent előkészítettek, állatok vérében úszott a szoba, a gyertyák lángjainak füstje fojtogató volt és Ivy anyja, akiről lekerült az átok, hogy ép ésszel nézze végig mi fog a lányával történni.

„Anya, Anya! Őt hagyjátok békén, én, kellek nektek, s nem ő!” Kiabálta Ivy, mikor meglátta az anyját. Ellenkezett, vergődött, nem akarta, hogy megtörténjen az, amitől annyira félt. Ekkor a boszorkány dühébe kitépte Ivy anyjának a szívét.

„Ne! Anya! Ezt megkeserülöd átkozott pokolfajzat!” Vetette oda szavait a lány.

Megrengett a talaj a lábuk alatt, felcsaptak a gyertyalángok és térdre parancsolta akaratával a lány a családot.

„Most elveszek tőled mindent, ami kedves neked, amiért öltél, amiért ilyen sötét a lelked, a pokolra fogtok jutni!”

A banya arca és egész teste elkezdett öregedni, és ahogy a tükörbe pillantott, hírtelen valóra vált, amitől gyerek kora óta rettegett. Elvesztette szépségét és hatalmát. Damon felkiáltott: „Ivy szerelmem kérlek, bocsáss meg, anyám kényszerített, tudod, hogy szeretlek, bocsáss meg!” De hiába, minden nedvesség távozott a testéből és összeaszott, majd a család feje is ugyan olyan sorsra jutott. Mivel tudta a lány, hogy ennek az egésznek örökre véget kell vetnie, erejével felrobbantotta a házat, ezzel megsemmisítve mindent, ami az őséhez kötheti, még saját magát is. A robbanás hatására elpusztult a rossz, de a jó is.

Másnap a donversi híradó a tragikus robbanásban elhunyt, megbecsült család halálhírével volt tele. Kiknek lelkei az enyészetté lettek, míg másoké örök békére leltek.

 

 

__________________________________

A horror novellaíró pályázatunk harmadik helyezett alkotása.

 

 

 

 

Délczegh Nikolett

1992. december 21-én születtem Kárpátalján, a zömében magyar lakta Beregszászban. Pedagógus családban nevelkedtem, így a könyvek világa már gyermekkorom óta elcsábított és az óta is szerelmese vagyok a költészetnek, művészetnek és a történelemnek. A gimnáziumi éveim alatt szenvedélyemmé vált a költészet, a magyar nyelv és kultúra művelése és megőrzése egy olyan országban, ahol magyarként sajnos nehéz megmaradni. Ez a szenvedély az évek alatt csak fokozódott és elhatároztam, hogy minden alkalmat megragadok ahhoz, hogy bár amatőrként, de verseim, meséim, novelláim által hozzájáruljak a saját magam fejlődéséhez és megismertessem az írásaimat. Fontosnak tartom a kritikákat, mert abból igen sokat tanulhatok, fejlődhetek és jobbá válhatok. Egy szép napon remélem, hogy olyat alkothatok, amiben igazán kibontakozhatok, és általa színesebbé tehetem a modern, magyar irodalmat.

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

0 Ft