Nem. Nem a kínaiakról lesz szó.
Csak egy rövid utazást teszünk a helyközi járaton. Egész pontosan át egy dimbes-dombos városon, majd annak a főváros felé autópályával összekötött vonalán. Itt vezeti ugyanis buszát – ahogy a népnyelv szerint elhíresült – Őrült Józsi. Tehát utazás – az ő koponyája körül.
Kövessük figyelemmel egy morcos reggelen Orsit, kis havernőmet, aki a körülírt útvonalon utazott Józsival.
Felszállt és felvillantotta előtte bérletét, nyomában Péterrel. Ekkor üvöltés harsan fel:
– Mi a jó … anyátoké’ nem szálltok felfelé gyorsabban! – majd Péterhez, aki szintén mutatja a bérletét, a következő kérdést intézi: – És jegyet ki vesz?
Péter úgy gondolja, hogy jegyet az vesz, akinek nincs bérlete és eme ismeretének hangot is ad.
– Vegyél jegyet! – bömböl makacsul Józsi. – A barátnődnek!
– Bérlete van.
– Nem láttam!
Megmutatják neki újra. De nem nyugszik meg ettől sem. Fokozottan keresetlen szavakkal szapulja továbbra is a felszálló utazóközönséget. Becsukja az ajtót.
Táskák, hátizsákok, esernyők, fél kezek, ilyesmik kívül rekednek.
Valami összetettebb problémája lehet, mert a megállók között maga elé mormog, fogai közt szűrve a szót, csapkodja a kormányt, egyre csak pummog, mérgelődik. Aztán hirtelen megfordul és a következőket közli a még álmos és teljesen értetlen utasokkal:
– És akinek ez nem tetszik, kinyalhatja a seggemet!
Őrült Józsi fénykorában autóversenyző volt – így szól a fáma –, de egy balesete után kiszuperálták. Azóta nem stimmel minden ennél a Józsi nevű emberrendszernél.
Végigkanyarog a busz a városon. Gyorsan haladnak, különös tekintettel a felszállások feszített ütemére, melyet Józsi diktál. Az utazók menet közben ide-oda dőlnek, többnyire egymásra, vagy a másik ölébe.
Az utolsó városi megállónál többen leszállnak. Inkább bevárják a következő járatot. (Ezek jól ismerik a sofőröket.)
S a sztrádára hajt a busz. Emberünk újra hátrafordul, a még mindig csak eszmélő utasokhoz:
– És most azt is megbánjátok, hogy megszülettetek! – süvölti nekik. Aki nem értené, miért, az hamarosan tanúbizonyságot szerez.
Őrült Józsi felgyorsít százezerre, egyik kezével a dudát nyomja, a másikkal kormányoz. Autók spriccelnek szét két irányba előtte.
Vigyázz, jön a busz!
A volán mögött Nemnormális Józsival!
Beéri a tíz perccel korábbi járatot, leelőzi, ettől kissé lehiggad.
Busza, mely maga a „Sárga Veszedelem,” csörög, csattog, zörög, minden ízében reszket. De nem lassít.
Az utasok szívét jeges rémület markolja. Mindenki kapaszkodik, ahogy csak bír és csöndben, szüntelen zsolozsmázik a bajusza alatt. Ma reggel ismét lesz egy busznyi imbolygó ember, akik szent döbbenettel a tekintetükben megfogadják, hogy Őrült Józsival többet nem. Ha százszor is sietnek, akkor sem. (Mert azért csak félti az ember a tyúkszaros életét.) Űrhajós kiképzés első fázisa ez, vele utazni.
A busz ma kerülővel megy a pályaudvarra. Az első fővárosi megállónál mindenki leszáll inkább. Orsi az elsők között, reszkető inakkal.
Három űrhajósjelölt marad.
– Mi van, nektek nem volt elég? – fordul hozzájuk az Őrült hitetlenkedve. Berántja az ajtót.
További sorsukról nem tudunk.
Én meg inkább a régi autóúton járok. Igaz, így utam közel sem ilyen hangulatos, mint ezzel a Bolondos Józsival.
Egy dolog azonban tagadhatatlan. Hamar odaér.
Hova is?
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
