Túlságosan bízunk a szavakban. Elárasztanak a szövegek, ömlenek, áradnak mindenünnen. A tartalom, ha nyelv a közvetítő, jobbára szegényes, sivár. Hiszen a szó fogalommá szűkíti a lényegi eltéréseket. „Az írónak az anyagát is magának kell megalkotnia” – idézem, pontatlanul, Nemes Nagy Ágnest. Hanglejtés, arány, állag, súly, méret, hőfok, sebesség – nyelvi gesztusokkal kell mindent létrehozni. A „közbeszédből” kiürültek a gesztusok. És kitűnnek lassanként a társas mindennapokból is. Pedig a mozdulat nyelve érzéki, gazdag, határtalan.
