Történt egy napon, hogy betlehemi Józsefnek, aki egy ügyeskezű ifjú ácsmester volt, beajánlottak egy ígéretes fiatal leányzót, názáreti Máriát. A tippet az egyik barátja, Eleázer adta, aki egyben társvállalkozó is volt József manufaktúrájában.
József végighallgatta Eleázer áradozását Máriáról, majd azt mondta:
– Hogyan vegyek el valakit, akit még nem is láttam? Honnan tudjam például, hogy elég szép-e? Hozhattál volna róla legalább egy képet.
– Konkrétan mire gondolsz?
– Rajzra, festményre, ilyesmire. Lehetőleg színesre.
– Nem vagyunk Egyiptomban, cimbora! – hadonászott Eleázer ingerülten. – Mi csak pillanatfelvételt szoktunk készíteni a mobilunkkal.
– És? Készítettél?
– Hát persze! – vágta rá Eleázer. – Tüstént meg is mutatom.
Azzal csettintett, mire a műhelybe belépett Ci-Ming, a mobil teherhordó. Ázsiai vonásai voltak, ami stabil működést sejtetett.
– Add elő a snapshotot Máriáról! – rendelkezett Eleázer.
– Mária egy fiatal, kecses lány, kinek haja sötét, hullámos fürtökben omlik vállára. Az arcán finom vonások és tiszta, megvilágosodott szemek tükröződnek. Most éppen mosolyog, ami sugallja a derűs és meleg személyiségét. Ruházata egyszerű, de gondosan rendben tartott, egy olyan nő, aki méltósággal viseli mindennapi életét – hadarta Ci-Ming egyszuszra.
– Nos? Meg vagy elégedve? – érdeklődött Eleázer.
– Teljes mértékben – bólintott József. – Forwardold át, hogy elmenthessem.
Ő is csettintett, amivel aktívvá tette a bejárat melletti lócán szundikló saját mobil teherhordóját. Amíg a két mobil teherhordó egymással kommunikált, Eleázer tovább győzködte Józsefet, hogy el kell mennie Názáretbe.
– Mária tud rólad, és úgy tűnt, nem vagy számára közömbös – mondta.
– Ami azt illeti, jól jönne a firmának egy názáreti terjeszkedés ebben a pangásban, de sajnos nem értek a lánykéréshez – aggodalmaskodott a derék mester.
– Eh! Ahhoz mindenki ért! – csapott a barátja hátára Eleázer. – Odamész, leteszed a gyékényre az ajándékaidat, és kész. Nem kell egy árva szót sem szólnod. A vénasszonyok önjáró üzemmódban mindent elintéznek.
Ez végképp meggyőzte Józsefet. Fogta hát a szekercéjét, mert anélkül egy lépést sem tett, a piacon vett egy házasulandó férfiak részére előkészített fűszercsomagot, amiben volt némi kasszia, borágó, szegfűszeg, mirha, szerecsendió, galbanum, libanónum, hübnermajoranna, koriander meg ánizs, aztán elindult Názáretbe.
Mondhatjuk, baj nélkül meg is érkezett, leszámítva azt a kis csetepatét, amibe egy útszéli fogadóban keveredett bele. Egy megszállott, talán az elfogyasztott ital hatása alatt, arról agitált, hogy közel az idő, amikor eljön a messiás, és akkor új világ lesz, szemben ezzel a gallyra ment mostanival.
– Még csak az kéne! – szólt oda József megjegyezve, hogy aki rendesen dolgozik, és nem hadovál össze-vissza, annak nincs semmi baja ezzel a világgal sem.
Szó, szót követett, és a vége az lett, hogy József alaposan fölpofozta a prófétát. De az esetet megúszta egy kisebb helyszíni bírsággal, és mert ez nem volt akkora horderejű ügy, hogy a Római Hírek bűnügyi rovatába is bekerült volna, aránylag tiszta lappal érkezett a lányosházhoz.
A többit tudjuk.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
