A PROFEgy kutyasétáltató bácsi talál valamit, amiről nem tudja, micsoda, pedig az a Bölcsek Köve. Szinte irigylem ezt a sztorit, ugyanakkor fájdalmas is, hogy ennyire gyenge lett. Túl sok a magyarázkodás, miközben a bácsi karaktere sablonos és elnagyolt, a novellából pedig nem derül ki semmi. A postás és a játszótér őre két teljesen fölösleges figura, nem velük kéne foglalkozni, hanem a szomszéddal, aki a bácsival kapcsolatban állt. A postást majd’ egy oldalon bemutatni abszolút elhibázott dolog, mert csak egy csekket visz a bácsinak, a parkőr pedig azon kívül, hogy tanúja az esetnek, nem válik érdemi szereplővé. Summa summárum, ez egy kukába való novella, kínlódás végigolvasni, mert érdektelen és lapos, miközben a sztoriban ott bújkál a lehetőség.
Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
