Társasutazás Kurszkba

Társasutazás Kurszkba

2025-03-05
121 olvasó

Kedves utasok, szeretettel üdvözlöm önöket ezen a csodás reggelen, amikor meg fogjuk tekinteni egy történelmi helyszín nevezetességeit! Azt hiszem, mindannyian izgatottak, hiszen Kurszk, vagy ahogyan őseink nem oly régen még nevezték: Kur-Szik, mindig is fontos találkozóhely volt. A név eredete vitatott, de a legelfogadottabb elmélet szerint, melyet a Varázslók Tanácsa is magáénak tekint, a kur szótag a tűzrakógödrökre utal, míg a szik a helyi lakosság kedvenc kőeszközére, a szikére. Tehát, ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni: Kurszk a tűzhely és a kő földje.

Ahogy haladunk a tájban, láthatják, hogy a mocsarak még mindig éppoly veszélyesek, mint egykor, bár a ragadozó kacsák ma már eléggé ritkák. De azért ne kóricáljanak el a csoporttól, mert sose’ lehet tudni. A kőtáblára vésett utazási prospektusunkból már részletes útmutatót kaptak arról, hogy ez a térség több ízben is harci cselekményeknek adott otthont, ám ezek olyan régen voltak, hogy ma már csak legendaként élnek a nép ajkán. Engedjék meg, hogy röviden bemutassam a két legfontosabb hadjáratot!

A Nagy Kődobáló Csörte

Valamikor régen, még a mamutok előtti időkben a messziről jött vadászok és a helyi gyűjtögetők között egyre fokozódott a feszültség, miután a jövevények eldöntötték, hogy bevezetik az erősebb kutya rendszert. A kutya fogalma ugyan még nem volt teljesen tisztázott, de egyesek arra vetettek, hogy ez majd valamilyen szelídített jószág lesz a jövőben. A vita mindenesetre elmérgesedett és végül odáig fajult, hogy a vadászok és a gyűjtögetők összecsaptak egymással. A  kődobálás addig tartott, amíg a felek kölcsönösen le nem bénultak a súlyos izomláztól, amit ennek a csatának köszönve fedeztünk fel, és neveztük ki népbetegséggé. A konfliktust végül a Fakéreg Békeszerződés oldotta meg, amely kimondta, hogy minden törzs magának pattintja a saját kőeszközeit, és senki sem dobálhatja be azokat a másik barlangjába.

A Nagy Adok-Kapok

Ezt a konfliktust az idősebb fiatalok még ma is gyakran emlegetik. Az esős évszak után az Üsd-Vágd Banda rávetette magát a Mezítlábas Törzsre, akik szorult helyzetükben a homo saphiensektől kértek és kaptak segítséget. Csak úgy özönlöttek ide a messzehordó botok és a nagy hatótávolságú dorongok, ami hosszú ideig patthelyzetet eredményezett. Végül a Békés Dögevők nevű semleges társaság vetett véget a vitának, de a hely még ma is tele van elszórt botokkal és éles fadarabokkal, úgyhogy a kijelölt útvonalról veszélyes letérni.

Ez hát a hely történelme, röviden, és reálisan. Most pedig tűnés innen, mert sötétedéskor előbújnak a mocsárból a mutáns békák, akik a hadműveletek után itt telepedtek le, miután a Mezítlábasok aláírták a Ha nem miénk, akkor senkié egyezményt.

Remélem, hogy mindannyian élvezték ezt a rövid, de izgalmas utazást, és emlékezetes módon gazdagodtak őseink hősies tetteivel. Kérem, ne felejtsenek el szuvenírt venni a kőeszközboltban, és ha valaki elvesztette a csoportot, a Foltos Mamutcsontnál várjon ránk. Köszönöm a figyelmüket, és jó utat vissza a jövőbe, ahol ez a hely egészen biztosan a béke szigete lesz.

 

A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.

Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:

  • easy
  • Vitrányi Szabina

Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!

Majoros Sándor

A Regénytár alapító- főszerkesztője, aki célul tűzte ki maga elé az igényes (nívós) szórakoztató és a komoly, elhivatott irodalom közötti „északnyugati átjáró” megtalálását. Ez a honlap ennek az útkeresésnek a gyakorlatozó terepe, néha komoly, máskor komolytalan, de mindig egyedien különleges és szórakoztató. Majoros jelenleg Budapesten él, néha dolgozik, máskor csak lóbálja a lábát. Mentségére legyen mondva a régi igazság, amely szerint az író akkor is ír, ha ez olyan nagyon nem is látszik: belsőleg alkot.

Vélemény, hozzászólás?

FelFEL