Fagyok ideje, és a jégkemény fényeké. Kimennék az udvarba, fürdeni ebben a napsugárban, ami úgy melegít, akár egy spotlámpa – éppen azt, amit megvilágít. De a rohamokban újuló fájdalom nem enged. Gyönge vagyok s a lépteim elgyávulnak. Botorkálok, próbálom a tekintetemmel átölelni a kertet, és egyetlen tétova mozdulattal kimutatni mindent, ami hozzáköt. És amire nincsenek, szavaim.
Télvirág
A Regénytárnak szüksége van az ön segítségére, ezért arra kérjük, a lentebb elhelyezett kerek Facebook ikonra kattintva ossza meg ezt az írást, hogy mások is megtalálhassák. A honlapunkra regisztrált olvasóknak minden egyes megosztásért 500 talentum (regénytáras virtuális pénzt) jutalmat adunk. Év végén a legtöbb megosztást magánénak tudó olvasó a talentum megtakarítása egy részét átválthatja forintra.
