Teneriffe

– A kapitány úr kikapcsolta a dohányzást tiltó ikont, úgyhogy gyújtsanak rá nyugodtan, bátran hamuzzanak a padlóra, mivel hamutartót nem tudunk biztosítani. Hamarosan ingyenesen felszolgáljuk járatunk teljes alkoholkészletét, válasszanak ízlésük szerint. Ha valakik esetleg házasodni szeretnének, a kapitány úr a következő negyedórában összeadja őket, ha több pár is jelentkezne, úgy közös szertartás keretében. Köszönjük, hogy minket választottak, remélem, máskor is igénybe veszik légitársaságunk szolgáltatásait.

Huszonhat órával később a vezérigazgató irodájában

– Ön, kapitány, több tízezer dolláros veszteséget okozott a cégnek! Ki kell cserélnünk az eltaposott csikkek miatt használhatatlanná vált padlószőnyeget, és ingyenesen szétosztott hatszázötvennégy dollár értékű italt. Meg tudná magyarázni, hogy miért tette ezt?

– Részben, vezérigazgató úr! – felelte a kapitány – Leszálláshoz kezdtük meg az ereszkedést, amikor egyszer csak eltűnt minden.

– Hogy érti azt, hogy minden?

– Szó szerint. Nem csupán a radarról, de vizuálisan is, leszámítva a horizonton megjelenő fényességet. A gép motorjai leálltak, mégsem zuhantunk. Egyenletesen haladtunk a fényesség felé. Növekedéséből kiszámítottam, hogy körülbelül húsz perc múlva elnyel minket. Ezért gondoltam, hogy az utolsó percekben visszatérek a régi hagyományokhoz, amikor a repülés még ünnepélyes eseménynek számított, és ingyen volt minden a fedélzeten.

– De maga most itt ül velem szemben, láthatóan sértetlenül – értetlenkedett a cégvezér.

– Igen uram. Miután összeadtam négy jegyespárt, és minden utas elégedetten dőlt hátra a székében, elértük a fény forrását, és a következő pillanatban a tenerifei reptér betonján álltunk, a földi személyzet éppen a lépcsőket tolta az ajtókhoz. Odalent pedig ön állt, és ezzel az ezüst szárny kitűzővel tüntetett ki áldozatos munkámért – mutatott a zakóján csillogó kitüntetésre.

– Hogy én? – pattant fel a székéről az igazgató.

– Igen uram, meghívott egy italra a bárban, utána pedig vissza kellett indulnom a géppel a profitoptimalizálási protokoll miatt.

– Igen, igen – enyhült meg a vezér –,  minden földön töltött perc veszteség. Az ügyet mindenesetre kivizsgáljuk, addig is levonjuk a fizetéséből a hatszázötvennégy dollárt, a többit megpróbáljuk a biztosítás terhére rendezni. Most menjen, negyedóra múlva indul Hurghadába. Az üzlet nem áll meg.

A kapitány felállt a székéről, udvariasan biccentett, csak az irodán kívül kiáltott fel fájdalmasan, mert a nehéz tölgyfaajtó rácsapódott az elegáns egyenruhájából kilógó majomfarkára.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.