/

Teneriffe

143 olvasó

– A kapitány úr kikapcsolta a dohányzást tiltó ikont, úgyhogy gyújtsanak rá nyugodtan, bátran hamuzzanak a padlóra, mivel hamutartót nem tudunk biztosítani. Hamarosan ingyenesen felszolgáljuk járatunk teljes alkoholkészletét, válasszanak ízlésük szerint. Ha valakik esetleg házasodni szeretnének, a kapitány úr a következő negyedórában összeadja őket, ha több pár is jelentkezne, úgy közös szertartás keretében. Köszönjük, hogy minket választottak, remélem, máskor is igénybe veszik légitársaságunk szolgáltatásait.

 

Huszonhat órával később a vezérigazgató irodájában

 

– Ön, kapitány, több tízezer dolláros veszteséget okozott a cégnek! Ki kell cserélnünk az eltaposott csikkek miatt használhatatlanná vált padlószőnyeget, és ingyenesen szétosztott hatszázötvennégy dollár értékű italt. Meg tudná magyarázni, hogy miért tette ezt?

– Részben, vezérigazgató úr! – felelte a kapitány – Leszálláshoz kezdtük meg az ereszkedést, amikor egyszer csak eltűnt minden.

– Hogy érti azt, hogy minden?

– Szó szerint. Nem csupán a radarról, de vizuálisan is, leszámítva a horizonton megjelenő fényességet. A gép motorjai leálltak, mégsem zuhantunk. Egyenletesen haladtunk a fényesség felé. Növekedéséből kiszámítottam, hogy körülbelül húsz perc múlva elnyel minket. Ezért gondoltam, hogy az utolsó percekben visszatérek a régi hagyományokhoz, amikor a repülés még ünnepélyes eseménynek számított, és ingyen volt minden a fedélzeten.

– De maga most itt ül velem szemben, láthatóan sértetlenül – értetlenkedett a cégvezér.

– Igen uram. Miután összeadtam négy jegyespárt, és minden utas elégedetten dőlt hátra a székében, elértük a fény forrását, és a következő pillanatban a tenerifei reptér betonján álltunk, a földi személyzet éppen a lépcsőket tolta az ajtókhoz. Odalent pedig ön állt, és ezzel az ezüst szárny kitűzővel tüntetett ki áldozatos munkámért – mutatott a zakóján csillogó kitüntetésre.

– Hogy én? – pattant fel a székéről az igazgató.

– Igen uram, meghívott egy italra a bárban, utána pedig vissza kellett indulnom a géppel a profitoptimalizálási protokoll miatt.

– Igen, igen – enyhült meg a vezér –,  minden földön töltött perc veszteség. Az ügyet mindenesetre kivizsgáljuk, addig is levonjuk a fizetéséből a hatszázötvennégy dollárt, a többit megpróbáljuk a biztosítás terhére rendezni. Most menjen, negyedóra múlva indul Hurghadába. Az üzlet nem áll meg.

A kapitány felállt a székéről, udvariasan biccentett, csak az irodán kívül kiáltott fel fájdalmasan, mert a nehéz tölgyfaajtó rácsapódott az elegáns egyenruhájából kilógó majomfarkára.

Lovas Lajos

Háromszoros Zsoldos Péter díjas író. Első regénye, az Agydobás 2005-ben jelent meg és 2006-ban Zsoldos Péter-díjat nyert. 2007-ben készült el a folytatás Jó reggelt délben címmel. 2010-ben jelent meg N című sci-fi regénye a Metropolis Media gondozásában a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban. 2011-ben Minek nevezzelek? című művével – amely a Galaktika 241. számában (2010. április) jelent meg – novella kategóriában Zsoldos Péter-díjat nyert. Törzsszövetség (Metropolis Media, Galaktika Fantasztikus Könyvek 2016) – regény kategóriában 2017-ben Zsoldos Péter-díjjal jutalmazták. A Galaktika magazinban számos novellát publikált. 2021-ben folytatásokban jelent meg Visszavágó című regénye, amely jövő év elején kötet formájában is napvilágot lát. Legújabb novellája: Az ugye nekem akarjátok adni a Nobel-díjat, 2021. decemberében a GFK 400. című kötetben látott napvilágot.

3 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

0 Ft