(A színpad bal oldalán a bejárat. Középen, hátul az orvosi szoba ajtaja. Előtte egy három ülőkéből álló, egészségügyi intézetekben szokásos, narancssárga színű ülőhely.)
(Pista és Imi a két szélső ülőkén várakozik. Egyszerű emberek, egyszerű öltözetben. Pista ölében kopott kabát. Feje tetején hátra csúsztatva egy agyonmosott baseballsapka. Mereven néz előre, és ütemesen bólogat. Imin koszos, túlméretezett kabát, melynek gallérja föltolódott a füléig. Félálomban lehajtott feje gyakran meginog. Nyílik a bejárati ajtó. Belép Ottó, a jól öltözött értelmiségi, kezében bőr aktatáska. Odasétál a középen szabadon maradt ülőkéhez.)
OTTÓ: (Pistához) Megengedi, hogy…
PISTA: (közbevág) Persze, üljön le. (Ottó leteszi az aktatáskát az ülőkére, kimérten leveszi magáról a kabátját, és gondosan összehajtja. Leül, miközben ölébe veszi a táskáját és a kabátját.) Maga is az ingyen dugást jött kiíratni?
OTTÓ: (elgondolkodva a kérdésen) Nem, én csak a gyógyszert… Gyógyszereket jöttem felíratni az anyámnak.
PISTA: Aha.
OTTÓ: Ne haragudjon, de amit kérdezett az előbb… Azt hiszem félreértettem.
PISTA: (vigyorog) Ja, az ingyen dugás? Nem hallott még róla? (Végignéz Ottón.) Ahogy elnézem, a maga fizetése mellé nem jár ez a szolgáltatás. Az csak az ilyen ultra csórókra vonatkozik, mint én, (Imi felé bök) meg az ott.
OTTÓ: (Pista felé fordul, és halkan beszél) Mégis mi ez az ingyen… szolgáltatás?
PISTA: (harsányan) Mondja ki bátran!
OTTÓ: (zavarban van) Nem szeretném, hogy mindenki hallja. Egyelőre csak így, négyszemközt érdeklődnék.
PISTA: (gúnyosan) Szöget ütöttem a jól fésült fejecskéjébe. Jól mondom? (komolyan) Na, figyeljen ide! Január elsejétől minden rászorulónak jár ez a szolgáltatás. Orvosi vizsgálat kell hozzá, csórónak kell lenni hozzá, meg férfinak kell lenni hozzá.
OTTÓ: Orvosi vizsgálat?
PISTA: Azért, hogy fizikailag, lelkileg, meg a tököm tudja hogyan, rászorulunk-e a (vigyorog és a csípőjét előre, hátra mozgatja) kezelésre?
OTTÓ: Gondolom, nős férfiak kizárva?
PISTA: Elvileg igen, de arról senki nem kérdezősködik. Legalábbis a mi derék, jó dokink nem tesz fel kényelmetlen kérdéseket.
OTTÓ: Maga nős?
PISTA: Én nem, de maga tutira az. (Ottó kedvetlenül bólint) Iminek is volt egy takaros menyecskéje. Nézze csak! (Átnyúl Ottó mögött, és megrázza Imit) Ébresztő Imike, itt van a feleséged!
IMI: (felugrik a helyéről és hadonászik) Micsoda? Kicsoda? (Rájön, hogy ugratták, visszaül a helyére) Te barom, ez nagyon rossz vicc volt!
PISTA: Két éve meghalt a felesége. Konténereket mosott egy gyár udvarán, aztán azon a szerencsétlen napon, valami műszaki zűr következtében, az egyik hat tonnás apróság odakente a falhoz.
OTTÓ: (üveges tekintettel, monoton hangon) Borzasztó halál.
PISTA: Eleinte úgy tűnt, hogy győz a szörnyszülött, Góliát méretű asszony, aztán a konténer mégiscsak felülkerekedett.
OTTÓ: (üveges tekintettel, monoton hangon) Micsoda kegyetlen halál.
PISTA: Azóta Imike kisebb-rövidebb szünetekkel végigissza a napjait.
OTTÓ: (üveges tekintettel, monoton hangon) Szegény ember… Nem tudja feldolgozni a felesége elvesztését.
PISTA: (nevet) Nem egészen erről van szó. A valóság az, hogy Imi ünnepel. Két éve megállás nélkül ünnepel.
OTTÓ: (felháborodik) Kérem, ne tréfálkozzon ezzel! Ez egyszerűen ijesztő.
PISTA: Látta volna a feleségét… Egy brutális szörnyszülött volt.
OTTÓ: Ez már sok. (Imihez) Maga ezt tűri?
IMI: Tűröm, mert ez az igazság, de most már váltsunk témát!
OTTÓ: Elképesztő ez az érzéketlenség.
PISTA: Tudom már, mért háborog ezen. (Ottó vállára teszi a kezét) Maga irigyel minket.
OTTÓ: Mit beszél?
PISTA: Irigyli, hogy engem nem vár otthon egy vérszívó feleség.
IMI: Tőlem meg a boldog özvegyi sorsot.
OTTÓ: (lerázza magáról Pista kezét) Na, szálljanak le rólam!
PISTA: Az önfeledt szabadságot, a receptre felírt ingyenes numerákat.
IMI: Irigyli az igénytelenségünket, a céltalan bolyongásunkat a világban, az agyatlan, gondolatmentes életünket.
OTTÓ: (felpattan a helyéről) Uraim, elég volt ebből!
IMI: Uraim?
PISTA: Kikről beszél ez?
OTTÓ: Amikor megérkeztem ide, erőt vettem magamon és lesüllyedtem a maguk szintjére. Bevallom nem volt egyszerű, de megtettem. Most berekesztem a süllyedést és távozom.
IMI: (ingerülten felpattan a helyéről) Nem mész te sehová! (Pistához) Én beverem az orrát ennek a seggfejnek.
PISTA: (feláll a helyéről, és odamegy Imihez) Nem kell beverni senkinek az orrát! Üljél szépen vissza a helyedre! (Miközben visszamegy a helyére, Ottónak félvállról oda veti) Maga is üljön le, hiszen a lényeg még hátra van! (Ottó forgolódik egy kicsit, aztán leül.) Imi, mielőtt felriadtál az álmodból, ez a finom ember arról kérdezősködött, hogy mi ez a receptre felírt kufircolás. (Benyúl a kabátja zsebébe, és kivesz egy föltekert prospektust prostituáltak fotójával) Íme, a valóság. (gúnyosan) Lapozza végig, kedves… A nevét nem is tudom.
OTTÓ: Ottó.
PISTA: (Ottó kezébe nyomja a prospektust) Ottó.
IMI: (izgatottan hajol az Ottó ölében landoló prospektus fölé) (Pistához) Ezt honnan szerezted?
PISTA: (kihúzza magát) Postán érkezett. A feladó pedig, a mi jóságos doktorunk.
IMI: (lapozgat a prospektusban) Micsoda felhozatal!
OTTÓ: (Pistához) Azt állítja, hogy a doktor lányokat futtat?
IMI: (vigyorog) Strici lett a dokiból.
PISTA: Ne túlozzunk! A doktorunk csak segíti a páciensek mielőbbi gyógyulását.
IMI: (az ujjaival finoman végigsimítja az egyik fotót) Fantasztikus dudák.
OTTÓ: (fanyalog) Meg van csinálva.
IMI: Mi az, hogy meg van csinálva?
OTTÓ: Fel van töltve szilikonnal.
IMI: És?
PISTA: Ottó barátunk egy kicsit finnyás. (A könyökével oldalba böki Ottót) Gyömöszölné ezt maga reggeltől estig.
IMI: (lapoz) Nézz ide, ezt ismerem! Vele voltam a múlt hónapban.
PISTA: (közelebb hajol) Tévedsz, ezzel én voltam, (előre lapoz) és ezzel voltál te.
IMI: (elgondolkodik) Aha, lehet.
PISTA: Te Laura 2-vel hancúroztál, én meg Laura 1-el. Mind a kettő mutatós szőke baba, de már akkor is megbeszéltük, hogy a töltőjüknél máshogy nyesik a bozótot. Nézzed csak!
IMI: Persze, már emlékszem. Laura 2 csak egy hosszú, vékony csíkot hagy, Laura 1 pedig háromszöget.
PISTA: (vigyorog) Elsőbbségadás kötelező tábla.
(Pista és Imi röhögnek)
OTTÓ: (fészkelődik) Talán mégis jobb lesz, ha én most elmegyek.
PISTA: (megfogja Ottó karját) Nyugi, professzorkám!
OTTÓ: (kirántja a karját Pista kezéből) Nem vagyok professzor.
PISTA: (Ottónak súgja) Hamarosan olyat fog látni, ami magának is tetszeni fog.
IMI: (lapoz) Erre emlékszel, Pista?
PISTA: Naná!
IMI: Kleopátra.
PISTA: Ez nagyon durván nyomja.
IMI: Sajnos a lehelete savanykás.
PISTA: A fogai meg élesek, mint a borotva. (Ottó ismét fészkelődik. Fel akar állni, de Imi megfogja a karját.) Most egy új istennő következik. Ettől maga is kifekszik, Ottó. (Pista óvatosan lapoz) Íme, Aphrodité.
(Ottó tágra nyílt szemekkel, lélegzetvisszafojtva mered a fotóra.)
IMI: (áhítattal) Fantasztikus.
PISTA: (rajongással) Ezen a testen minden eredeti és hibátlan. (Ottóhoz) Itt nincsenek szilikonnal feltöltött cicik. Ezek a keblek természet adta csodák.
(Ottó két kézzel rátenyerel a fotóra)
IMI: Ne takarja már el!
PISTA: (próbálja lefejteni Ottó kezét a prospektusról) És főleg ne gyűrje össze a lapokat!
IMI: Ha beszél a dokival, talán maga is megkaphatja ezt a nőt egy körre.
OTTÓ: (eltorzult arccal, fojtott hangon) Maga barom, ez a nő az én fele…
(Kivágódik az orvosi szoba ajtaja. A túlsúlyos doktor meztelen felsőtesttel, leizzadva jön ki, miközben a nadrágja sliccét és övét igazgatja a helyére.)
DOKTOR: (levegő után kapkodva) Ez az új csaj, Aphrodité, nem akármi. Teljesen kikészített a kis ribanc. (fennhangon) Ki lesz a következő páciens?
(Ottó feltápászkodik a helyéről, lép egyet, aztán ájultan elterül a kövezeten. Pista és Imi kétségbeesett arccal néznek egymásra, majd Ottóra. A doktor visszavánszorog a rendelőbe, és becsapja maga mögött az ajtót.)
– Függöny –
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
