/

Utónyár

144 olvasó

 

Az idő: tárgy. Nem így tudjuk, nem így gondolunk rá. Fogalom, mondjuk, mert így könnyebbnek tűnik megragadni. Persze, hogy a semmit markolásszuk. Folyamat – ez jó kibúvóként kínálja föl magát. De éppen ott, ahol folynia kéne: semmi sincs, aminek része volnánk. Az idő, amit birtokba vehetünk, tárgy. „Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy.” Egy rongycsomó. Két éretlen cseresznyepaprika. Pókhálók, szövedékek. A tárgyak átlényegülnek – térré. Itt, ezekben a terekben élhetem meg az időt. A magam idejét. Önmagam.

Mányoki Endre

Közismert szerkesztő, író és esztéta, az egyik legnagyobb 20. századi gondolkodó, afféle atomredaktor, ahogy a közbeszédben emlegetik. Munkásságával nagy hatást gyakorolt több nemzedékre is, jelenleg nyugdíjas éveit tölti, és organikus anyagokból éterikusakat gyártva, folyamatosan alkot.

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

0 Ft