Valami megint van a Marson

Valami megint van a Marson

2025-02-05
164 olvasó

A Mars az a földönkívüli égitest, ahol mindig találnak valamit. Nem, mintha itt, a karunk nyújtásában ez nem történhetne meg, de a marsi leletek érthető okokból sokkal izgalmasabbak. És nem is kell olyan extrákra számítani, mint pl. egy homokból kibukkanó sínpár, a Mars vonatkozásában az is elég, ha a szondák észrevesznek rajta egy szabályos épületmaradványnak tűnő képződményt, mert most éppen ez történt.

A bolygó körül hosszú ideje keringő Mars Global Surveyor nevű műhold, ami egyébként folyamatosan készít nagyfelbontású fényképeket a Mars felszínéről, valamikor 2001-ben bukkant rá erre a formára, de a róla készült fotó nem keltett érdeklődést. Csak most derült ki, hogy az alakzat meglehetősen különös, olyannyira, hogy ha nem a vörös bolygó lenne az otthona, gond nélkül elfogadnánk földi ásatási terepnek.

A legzavarbaejtőbb az, hogy a képződmény szabályos négyzet alakú, a csúcsai pedig 90 fokot zárnak be. Nem csoda hát, hogy a fotó villámgyorsan terjed a neten, és egyre többen vannak, akik szerint ez a jelenség nem lehet a véletlen munkája, vagyis – mondjuk ki – ez a bizonyítéka annak, hogy a Marson valaha egy fejlett civilizáció létezett. Az ilyesmiben reménykedők táborát erősíti Elon Musk is, mert a képről azt nyilatkozta, küldjünk oda űrhajósokat, hogy földerítsék.

Bizony, az jó lenne, mondogatom erre önökkel egyetértve, de aztán eszembe jut az a rengeteg csalódás, amit a Marskutatás eddig okozott. Mivel én már eléggé öreg vagyok, arra is emlékszem, amikor a hadisten lakóhelyét még csak távcsöveken át bámultuk, és közben meg voltunk győződve, hogy csatornák hasogatják a felszínét. Aztán jöttek az űrszondák, és ez a remény szépen, lassan tovaszállt. Kiderült, hogy a vörös bolygón annyi élet sincsen, mint az előttem lévő kávéscsésze fülén, és hogy egyadta sivatag az egész.

Mégis folyton próbálkozunk, hogy találjunk rajta valamit érdekeset, mondjuk, egy tengeri csiga fosszíliáját, mert ez lenne a bizonyítéka annak, hogy az univerzum tele van élettel. A Mars felszínéről készült egyre jobb felbontású képek néha meg is csillantják a reményt, de aztán ez mindig köddé válik. Emlékezzünk csak a híres marsi arcra, ami nagyon sokáig izgatta a fantáziánkat, mert szakasztott úgy nézett ki, mint egy homokba ágyazott emberfej, de aztán elrepült fölötte is a  Mars Global Surveyor, és készített róla egy ultra részletes felbontású képet, amelyen már semmi arcszerű nincsen. Innentől már abszolút hihető a tudósok vélekedése, hogy ez csak egy természeti képződmény, ami a furcsa megvilágítás miatt tűnt arcnak.

De nem ez az egyetlen misztikus marsi alakzat. Jószerével tele van velük a net, amelyeknek egy része természetesen ügyes, vagy kevésbé ügyes hamisítvány. Ha némelyikről el is hisszük, hogy valódi, közelebbről nézvést mindig kiderül, hogy a digitális képszerkesztés terméke, vagy pedig néhány szikladarab.

Szinte biztos, hogy ezzel az épületrommal is így fogunk járni: újból elrepül fölötte a Mars Global Surveyor, kicsit rátekeri a zoomot, és kiderül, hogy az arányok korántsem olyan pontosak, mint az egyiptomi piramisok esetében, vagy ha mégis, az annak köszönhető, hogy a merő véletlenségből derékszöget bezáró sarokkal átellenben a szél egy hasonló kinézetű homokdombot kapart össze.

Persze én volnék a legboldogabb, ha nem így lenne, és az Elon Musk által odadelegált űrhajósok kiásnának egy ősi civilizációs maradványt, de ez több ok miatt is problematikus. Az első, amit már említettem, hogy egy részletesebb légi felvétel biztosan lerombolja majd a mítoszt, a másik pedig, hogy az emberiségnek egyre kisebb az esélye, hogy valaha is eljusson odáig. A Marsutazás egy konstans világbékében is őrülten nehéz feladat lenne, hát még így, hogy megint divatba jött a háború.

Az világos, hogy tankokat olcsóbb gyártani, mint felszerelni egy bolygóközi expedíciót, megértem én ez, mint ahogy az is, hogy az ember izgága lény, ha nem képes alkotni, akkor muszáj rombolnia. De ha már létrehozta a divatot, és azon belül azt is elérte, hogy amit régebben kedvelt, egy bizonyos idő után újból visszahozza, dönthetett volna úgy is, hogy a fegyverkezés helyett a miniszoknyát veszi elő ismét. Ott temesse be a homok azt a marsi lelőhelyet, ahol van.

 

A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.

Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:

  • easy

Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!

Majoros Sándor

A Regénytár alapító- főszerkesztője, aki célul tűzte ki maga elé az igényes (nívós) szórakoztató és a komoly, elhivatott irodalom közötti „északnyugati átjáró” megtalálását. Ez a honlap ennek az útkeresésnek a gyakorlatozó terepe, néha komoly, máskor komolytalan, de mindig egyedien különleges és szórakoztató. Majoros jelenleg Budapesten él, néha dolgozik, máskor csak lóbálja a lábát. Mentségére legyen mondva a régi igazság, amely szerint az író akkor is ír, ha ez olyan nagyon nem is látszik: belsőleg alkot.

1 Comment Vélemény, hozzászólás?

Vélemény, hozzászólás?

FelFEL