– Most pedig megcsöngetem a boss-t! – jelentette ki Homestick, miután a John Street Upper sarkán elvesztették szem elől a Kercsegi után lopakodó Seán Ó hEaghra-t.
Ahogy a birkákkal foglalkozó írek, ő is a farzsebében tartotta a telefonját, ami egyfajta különös ismertetőjele ennek a szép, de nehéz szakmának. Mondhatjuk úgy is, hogy aki a háta mögül rántja elő a készülékét, egyértelmű tanúbizonyságát adja annak, hogy a juhokkal dolgozik.
– Halló főnök! A sas leszállt, öö… akarom mondani felszállt!
A beszélgetést ugyan nem hangosította ki, de mi az olvasó kedvéért úgy teszünk, mintha.
– Miféle sas?! Ne hülyéskedjen Homestick, beszéljen világosan!
– Találtunk egy profit, aki rárepült a prédára.
– Elment az esze?! Világosan megmondtam, hogy az akció titkos!
– Tudom, de ezt az alkalmat nem hagyhattuk ki. Az ipse Muine Bheagba tartott, hogy kinyírjon valami pedagógust, és mi véletlenül belebotlottunk. Szó szót követett, és megtaláltuk a közös hangot. A régi időkben ő is robbantott Belfastban.
Ez persze nem volt igaz, de a főnök bevette.
– Ha robbantott, az bizonyos értelemben ajánlólevél.
– Mi is ebből indultunk ki. És az is kiderült, hogy Muine Bheagban csak pár száz euróval akarják kiszúrni a szemét. Ekkor árultuk el, hogy van egy ürge, akit taccsra kéne vágni, és beajánlottunk egy ötszámjegyű összeget…
– Tíz rongyot?! Kicsit sok, de ha tiszteségesen dolgozik, és nem tagja semmilyen szakszervezetnek, ám legyen. Ha szépen elintézi a montenegróit és az Ördög Ükapja a hónap végéig jelöletlen marad, piacra dobjuk a mi birkajelölő szettünket, és levédetjük, hogy univerzális. Ezután az öreg már azt csinál a vezérürüjével, amit akar.
– Mi is ebből indultunk ki. Teríteni fogjuk a mi sárga, narancs meg lila színezőinket, az öreg meg csődbe megy. Szóval a tíz lepedő annyira meghatotta a tagot, hogy habozás nélkül dobta az előző megbízatását. Az afgánok meg a szírek miatt ebben a szakmában olyan nagy most a túlkínálat, hogy egy adósság-behajtásért is sorban állnak.
– Ha ezt tudta, miért ajánlott tíz lepedőt?!
– Talán mert beleszerettem. Ne értsen félre, nem úgy, ahogy manapság férfi meg férfi között ez nagy divat, hanem úgy, ahogy az ember beleszeret, mondjuk, egy kövér birkába. Ott áll a jószág az út szélén, és bár félő, hogy jeladót rejtettek el a bundájában, mégis elkapjuk és betesszük a csomagtartóba, mert belehabarodtunk.
– Annyira szép ez a hasonlat, hogy most az egyszer elnézem a bakit. De máskor ne kössön üzletet, és ne is politizáljon!
– Eszemben sincs! Most itt állunk Watersonnal a John Street Upper-on. Van még valami tennivalónk, vagy leléphetünk?
– Gondolkozzon, maga fafej! Ha most felszívódnak, gyanúba keverik magukat. A profi majd elintézi a montenegróit, és mert a jelek arra mutatnak, hogy meggyilkolták, a zsernyákok rögtön azokat fogják előszedni, akik a közelében ólálkodtak.
– De mi nem…
– A belvárosban minden be van kamerázva. Ha a nyomozók megvizsgálják a montenegrói mozgását, azonnal látni fogják, hogy maga meg Waterson egy darabig követték. A profi majd szépen felszívódik, maguk meg ott maradnak nyakig a kulimázban.
Homestick egy pillanatra elgondolkodott, és kérdőn nézett Watersonra, aki az elhangzottaknak csak a felét hallotta.
– De gondolom, azért ki fogja őt fizetni, merthogy megadtam neki a számát…
– Még szép, hogy kifizetem! Pláne úgy, hogy megadta neki a számomat. Az ilyen alakoknak nem tanácsos tartozni.
– Értem, vagyis nem értem: nekem és Watersonnak mi dolgunk maradt még ezzel az üggyel?
– Az, hogy alibit teremtsenek maguknak! Maga még zsenge korú, nem ismerheti a 80-as években népszerű Columbo krimisorozatot, de abban volt egy zseniális módszer az alibigyártásra, amit most alkalmazni fogunk.
– Kíváncsian hallgatom.
– Az egyik Columbo epizódban a gyilkos úgy szerzett magának alibit, hogy a tett elkövetése után szánt szándékkal lerészegedett, és azt a látszatot keltette, hogy a bűntény idején a kocsijában aludt hullarészegen. Amikor a rendőrök felébreszették, még beléjük is kötött, úgyhogy bevitték az őrsre és lecsukták egy éjszakára.
– Részegedjünk le mi is, és kössünk bele a rendőrökbe?!
– Írországban vagyunk, a lerészegedés itt úgyszólván a napok hozadéka. Ennél sokkal komolyabb mutatvány kell. Olyasmi, ami holnap benne lesz a Kilkenny Hírmondóban.
– Fogamam sincs, mire gondol.
– Menjenek Muine Bheag-ba, és a The Railway House pubban hozzanak össze egy épületes kocsmai verekedést. Legalább akkorát, hogy kijöjjön a rendőrség. Ez lesz a bizonyítéka annak, hogy a montenegrói rém kinyuvasztásához semmi közük sincsen, mert akkor éppen verekedtek.
– Így lesz! Már indulunk is Muine Bheag-be, és a The Railway House pubban akkora rumlit csapunk, hogy az országos lapok is szalagcímben fogják hozni, különkiadásban!
És letette a telefont.
(folytatjuk)
Szvétics Hubenár fordítása
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!