A víz a teremtés csodája. Hiába lobognának a csillagok és hiába keringenének körülöttük a bolygók az idők végezetéig, ha a hidrogénnek és az oxigénnek nem lenne meg az a képessége, hogy egymásra találva létrehozzák ezt a különleges anyagot, ami egy még nagyobb csodának, az életnek biztosít teret. Alig néhány fok az a tűréshatár, amiben az élet megmaradhat, mert az kell hozzá, hogy a víz folyékony maradjon. A sci-fi írók szerint ugyan létezhet másféle alapú élet is, például egyesek a folyékony metánt emlegetik, ám ez olyan morbid és a valóságtól elrugaszkodott feltételezés, hogy komoly ember nem is foglalkozik vele. Az élethez folyékony víz kell, ez áll a teremtés íratlan nagykönyvében.
Nekem az a kétes dicsőség jutott, hogy gyerekkoromban még ihattam lónyomból a bácskai határban. Ha kóborlásaink során megszomjaztunk, kinéztünk magunknak egy testesebb tócsát – akkoriban még bőségesen és gyakran hullottak a záporok –, lehasaltunk, és úgy kortyoltunk belőle, mint az indiánok. Peszticideknek akkor még nyomuk sem volt, ettől a kis itókától nem lehetett semmi bajunk. Arra is tisztán emlékszem, hogy a hajmosáshoz a legjobb az esővíz volt. Anyám egy dézsában gyűjtötte össze, abból merítettünk ki egy lavórra valót, és háziszappannal mostunk hajat. Anyám szerint ettől „megkelt” a frizuránk, és igaza volt, mert csillogó, dús és egészséges lett tőle.
Az esővíz azóta megsavasodott, maga lett a borzalom, ami meg az útszéli vizeket illeti, kész öngyilkosság lenne kortyolni belőlük. Túlnépesedtünk, akarva, akaratlan pazarló életmódot folytatunk, de a teremtés második legnagyobb csodája, az élet, maga után hívja a harmadikat is, ami nem más, mint az intelligens élet. Ennek az a legfőbb sajátossága, hogy felismeri azokat a veszélyeket és károkat, amelyeket létével óhatatlanul okoz a természetnek és megpróbálja őket orvosolni. A víz világnapja tehát az intelligens, felelős gondolkodású emberek emléknapja, amely szembesíti őket azzal, milyen kincs ez a folyadék és milyen kevés van belőle. Óvjuk, szeressük, tiszteljük, amíg csak lehet.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
Valahogy elkerülte a figyelmemet -ritkán szokta- ez a cikk, pedig tökéletesen így gondolom én is. Pocsolyából ugyan nem ittam gyerekkoromban /sem/, de patakok, tavak vizéből igen – ma már azért nem kockáztatnék.. Víz nélkül tényleg nincs semmi, s erre akkro jövünk rá, amikor valami miatt nincs.Ez a világnap jogos!