Ugyanis arra ébredt, hogy valaki hozzá szól. Mivel felesége már tizenkét éve külön szobába költözött, véget vetve családi életük már előtte is eléggé erőltetett erotikus oldalának, mondhatjuk, hogy váratlan volt az éjszakai hang. De Vodruzsák Alajos, illetve ha a kedves olvasó is hozzám hasonlóan barátja volt neki, akkor Öcsi, igazán viszont akkor rémült meg, amikor felkapcsolta az olvasólámpáját és szembesült azzal, hogy ki ismételgeti csikorgó, kissé vízbe fulló hangon azt az egyetlen, vérfagyasztó mondatot.
Ez annyira váratlan, nem helyénvaló és ijesztő volt, hogy Vodruzsák Alajos – barátainak most már örökre csak Öcsi, nyugodjék békében –, visszadőlt párnájára és szívinfarktusban meghalt.
Reggel aztán mondogatták a rokonok, akik összegyűltek Magdikát ezekben a nehéz pillanatokban bátorítani, támogatni, hogy szép halála volt. Álmában, békében ment el, mit lehetne szebbet kívánni?
Egyedül az éjjeli szekrényen a pohár vízbe gondosan elhelyezett fogprotézis vigyorgott kajánul.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.