Mindent a vendégért

27 olvasó

– Sünt kér tarajos gombával és pokádlival – fordította a tolmács.

A pincér elsápadt.

– Bo… bocsánat, de ezt meg kell beszélnem a főnökömmel – motyogta és zavart meghajlással eltávolodott az asztaltól, amelynél a Mbene Köztársaság frissen kinevezett nagykövete széles mosollyal várta, hogy kiszolgálják.

Kovács, a főpincér harminc éve szolgált a Royalban, de ilyet még nem hallott.

– Ez skandalum – suttogta.– Maradjon itt, és tartsa a frontot, szólok az igazgató úrnak!

Az igazgató a hatodikon berendezett pazar kilátású irodájában közömbös arccal fogadta Kovácsot.

– Pontosan tudom, hogy ez a tétel nem szerepel az étlapon – mérgelődött –, de ha a vendég ezt kér, akkor félre kell tenni az előítéleteket. Lényeg a diszkréció. Ugye, érti, mire gondolok?

Kovács nyelt egy szárazat, aztán bólintott és katonásan sarkon fordult.

Nem sokkal később, Lacika, a Royal segédkuktája reszkető kezű nyugdíjas néninek öltözve megjelent a sarki piacon és vásárolt egy csomag valódi, őstermelői pokádlit.

Majoros Sándor

A Regénytár alapító- főszerkesztője, aki célul tűzte ki maga elé az igényes (nívós) szórakoztató és a komoly, elhivatott irodalom közötti „északnyugati átjáró” megtalálását. Ez a honlap ennek az útkeresésnek a gyakorlatozó terepe, néha komoly, máskor komolytalan, de mindig egyedien különleges és szórakoztató. Majoros jelenleg Budapesten él, néha dolgozik, máskor csak lóbálja a lábát. Mentségére legyen mondva a régi igazság, amely szerint az író akkor is ír, ha ez olyan nagyon nem is látszik: belsőleg alkot.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

0 Ft