A zöldfülű

34 olvasó

– Ott van! Lődd le! – suttogta Tim.

– Nem! Te lődd le! Micsoda egy majrés – gondolta Sam.

– Lődd már le!

– Hé, ti ott! Mit sutyorogtok?

– Őőő… Semmit! Már megyünk is a dolgunkra seriff. Nem akarunk mi bajt itten.

– Álljatok csak meg! Gyanúsak vagytok nekem. Micsoda egy rühes söpredék. Santa Féből jöttetek, igaz? A Moretti bandához tartoztok lefogadom.

– Most lőj!

– Most?

– Aha.

Tim megpróbálta előhúzni a hatlövetűjét, de útközben az megakadt az övcsatjában és tompa puffanással esett a homokba.

– Ez nem lehet igaz! – sóhajtott fel Sam. Az új srác… Tudtam, hogy csak púp lesz a hátamon. Nem értem Moretti hogy vehet be ilyeneket a bandába.

– Mi az ördög? Hát így állunk! Megpróbáltál lelőni? – ordította az öreg miközben mindkét pisztolyát előrántva azt a két banditára szegezte.

– Fiaim! Harminc éve vagyok seriff ebben a nyomorult porfészekben, de ilyen gyenge próbálkozással még nem találkoztam… Eldobni a fegyvereket vagy azonnal szitává lőlek titeket! Csak semmi trükk!

– Most aztán jól benne vagyunk –, tűnődött Sam – pedig tegnap még minden olyan egyszerűnek tűnt.

Moretti valami régi sérelem miatt fújt a seriffre és őt küldte ezzel a zöldfülűvel, hogy megöljék. Csak simán le kellett volna puffantani hátulról, és már mehettek is volna vissza a többiekhez vedelni, ha ez a balfék el nem cseszi. Azért nem adom fel olyan könnyen, van még egy-két trükk a tarsolyomban…

– Nyugi seriff. Leteszem én is! Csak lassan!

Sam leoldotta derekáról a nagy ezüstökkel kivert dupla pisztolytáskáját, és megfontoltan a porba ejtette, majd villámgyorsan felkapott egy marék homokot és a seriff arcába hajította.

Az öreg felüvöltött miközben a szeméhez kapott. Sam ezt kihasználva macska gyorsasággal ugrott előre és a hasába fejelt. Ledöntötte, majd a porban ádáz dulakodás bontakozott ki. A seriff nagydarab, erős ember volt, nem ijedt meg az árnyékától. Le is dobta volna magáról Samet könnyedén, ha az a csizmájából villámgyorsan előrántott késsel el nem metszi a torkát. Pár görcsös rángatózás után kivérzett, és vége lett –, sötét ragacsos tócsát hagyva maga körül.

– Sam megtörölgette a kését és visszatette a csizmájába, majd leporolta kétes tisztaságú ruháját golyó ütötte barna kalapjával. Köpött egy nagyot a homokba majd bátorítóan Timre nézett.

– Na! Így kell ezt! – Látod? Most már mehetünk végre?

Tim tanácstalanul ácsorgott, lesütötte a szemét.

– Gyere! Menjünk már!

Fáradt volt, elege volt az egészből. Szája száraz volt a portól és a nap is kegyetlenül tűzött. Jólesett volna most egy pohár whisky a jobbik fajtából. Még vissza kell lovagolniuk Santa Fébe. Fenébe, öreg vagyok én már ehhez!

– Legalább megcsináltuk a melót.

– Ja. Legalább megvan.

– Legközelebb már biztos jobban fog menni.

– Remélem is.

Csendben sétáltak egymás mellett. A városka kihaltnak tűnt, a főutcán csak a port és egy-két ördögszekeret kergetett a szél. Az emberek biztos behúzódtak fából ácsolt házaikba, ahogy meghallották a dulakodás zaját. A lovak a városon kívül vártak rájuk, ott kötötték ki őket egy elszáradt fához. Sam hirtelen megtorpant és a szemben lévő táblára meredt. Lassan szólalt meg, miközben sötét ráncos homlokán kövér izzadságcseppek jelentek meg.

– Te Tim! Hova is kellett jönnünk megölni a seriffet?

– Hát Pecosba.

– Én is így emlékszem… Azt mondtad jártál már ott, ezért fordultunk jobbra a keresztútnál.

– Igen és itt is vagyunk. Mi a bajod?

– Nézd már meg azt a táblát! Basszus, ez itt Glorieta!

 

Jelige: A zöldfülű

A zsűri értékelése
  • A kiírás betartása
  • Ötlet
  • Megvalósíthatóság
  • Humor
  • Csattanó
  • Western hangulat
  • Kidolgozottság
  • Használhatóság
  • Filmszerűség
  • Morricone
2.2

Összegzés

A kapott pontok alapján elért átlag:

Cipurka

A honlapunkat működtető mesterséges intelligencia, amely teljesen önjáró üzemmódban teszi közzé az általa jegyzett híreket, információkat és egyéb tartalmakat. Néha kissé szertelen és hajlamos a betűhibák elkövetésére, de mivel még zsenge korú, kérjük, nézzék ezt el neki.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

0 Ft