Homérosz legrosszabb napja

14 olvasó

A kicsiny, mezítlábas Homérosz soha nem felejtette el azt a napot, amikor az apja elvitte magával drukkolni. Az eset egy szülői veszekedés egyenes ágú következménye volt, és mint sötét árnyék vetült rá a későbbi nagy eposzmondó életére. Bármilyen kellemetlenség érte ezután, egyik sem ért fel ezzel a történettel, amit most teljes egészében feltárunk a civilizált világ előtt.

Az események gyökere idősb Homérosz és neje, Hisztéria elhidegült, rossz viszonyában keresendő. Úgy is mondhatnánk: a kettejük között létrejött meg nem értés hasonlított ahhoz, ami sok évvel később a csernobili atomerőmű katasztrófájához elvezetett. De hol volt akkor még Csernobil, és hol az atom! Még Démokritosz is, aki az atom szót először kiejtette a száján, nagyjából háromszáz év múlva jött a világra. Nyugodtan kijelenthetjük hát, hogy Homéroszék atommentesen, de veszekedve élték a mindennapjaikat.

A kis Homérosz ebből alig észlelt valamit. A napi tanuláspenzumot gyorsan letudta, aztán rohant a pajtásaival akhilleuszosat játszani. Ez úgy zajlott, hogy az athéni kölykök két csapatra osztódtak, majd trójaiak-görögök módjára egymásnak estek. Miközben különféle hosszúságú kőrisfabotokkal gyepálták egymást, azokat az ősi rigmusokat kántálták, amelyeket tanítómestereiktől hallottak görögórán. A kis Homérosz nyápic alak volt, ezért a csetepatéból neki csak a fegyverzet pótlása, karbantartása jutott. Ha valamelyik fejen kettétört a bot, berohant a rekettyésbe és gyorsan új kelevézt tört az átmeneti tétlenségre kárhoztatott harcosnak. De azon a bizonyos napon más szereposztás kecsegtette: megígérték neki, hogy a Trója ostromát eldöntő, utolsó csatában ő lesz a faló.

Ezt a kiugrási lehetőségét foszlatta semmivé az anyja, amikor nekirontott idősb Homérosznak. Azt olvasta a fejére, hogy a ház körül rengeteg a tennivaló, ő meg csavarog. De anyukám… ellenkezett bátortalanul a férj, ez nem csavargás, ma lesz a csúcsrangadó! Mindenki ott van, aki számít. Még a türannosz is, személyesen. Felőlem akár a türannoszaurusz rex is ott lehet, akkor sem érdekel, házsártoskodott az asszony, vagy tudod, mit? Elmehetsz, de csak akkor, ha öcsit is magaddal viszed. Öcsi alatt a kis Homéroszt kell értenünk, mert volt egy bátyja, aki tetőfedő szakmunkásnak tanult az athéni Iparképzőben. Hát jó, magammal viszem, sóhajtott idősb Homérosz lemondóan és kézen ragadta a karikájával mellette ácsorgó kisfiát.

Így történt, hogy a gyanútlan kisfiú feje fölött összecsaptak a képzeletbeli hullámok. Mert hát valljuk be férfiasan, a korabeli drukkolás nem kisfiú szemének, fülének és főleg nem könyökének volt való. Azon a napon ráadásul a spártaiak vendégszerepeltek Athénban, akikkel a hazai különítmény minden évben kemény presztízsrangadót vívott. Most is nagy meccs volt várható, de Homérosz apukát nem is ez izgatta, hanem hogy utána az eseményeket meg lehetett – és meg is kellett – vitatni valamelyik tömjénfüstös tavernában.

A kis Homérosz csak az Agorán fogta föl, hogy falovas debütálásának lőttek. Valószínűleg a kövér, pattanásos Lükeigoszt fogják betenni a helyére, és mert ez lesz a háború végső momentuma, soha többet nem adódik alkalma az érvényesülésre. De az apja ellen nem lázadhatott. Részint, mert nem volt még abban az életkorban, részint, mert ez jócskán az 1968-as diáklázadások előtt történt, vagyis az ilyesmire nem volt precedens. Hősünk szomorúan bár, de megadóan battyogott az apja után, aki az Agorán rögtön belebonyolódott valami verbális csetepatéba.

Az, hogy mi lett a meccs végeredménye, a kis Homérosz sosem tudta meg. A falként elébe tornyosuló tógák teljesen elfedték előle a lényeget, és miközben apja a barátaival szaporán biztatta az egymásnak feszülő ifjakat, ő csupán azzal szórakozhatott, hogy a bélgázok által lágyan hullámoztatott szövetfalon megcsillanó tetveket számolgatta.

Nem csoda, hogy ez volt élete legrosszabb napja.

Tóth Cakan

(1991., Budapest) Többféle prózai műfajban, de kizárólag internetes portálokon publikál, különféle álneveken. Anyakönyvezett nevét először honlapunkon használta, elsősorban az Irodalmi Élet főszerkesztője, Benői Sztipán biztatására. Meggyőződéssel vallja, hogy a nyomtatott irodalom ideje leáldozóban van, mert könyvet már alig olvas valaki. Ezért a netes irodalomnak rövidnek, humorosnak és lényegretörőnek kell lennie.

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

0 Ft