/

A Majoros-pandémia hiteles története

40 olvasó

A baj azzal kezdődött, hogy egy őrült mániákus a bulgáriai Várnában valami utcai árustól megvette Majoros Sándor A megtermékenyítés százhét csodája című történelmi regényének trák fordítását paperback kiadásban. Ha a könyv keménytáblás lett volna, most nem itt tartanánk, de a paperback – mint tudjuk – könnyen megél padon, asztalon vagy lent, a földön. Innen emelte föl egy elvetemült gazember azt a bizonyos Majoros-kötetet és rövid alkudozás után három leváért megvette, hazavitte, megfőzte és jóízűen megette.

Nos, nem egészen így történt, mert ez a sors köztudottan a piacon vásárolt parlagi denevér, házi tobozoska, vagy süldő krokodil kiváltsága. Majoros ős-kötetét az első számú kórhordozó a Várnai Archeológiai Múzeum mindig hűvös lépcsőjén olvasta el, miközben A lucernatermesztés a szocializmusban című tematikus kiállítás megnyitására várt. Eközben a lépcsőn többen is elhaladtak mellette, és elkapták tőle a Majoros iránti érdeklődést.

Aznap estére Várnában elfogytak a Majoros-kötetek, és mielőtt még az illetékes hatóság közbeléphetett volna, egy kínai egyetemista táskájában a mandarin nyelvre átültetett Életem élelme című Majoros-esszéregénnyel hazarepült Vuhanba.

Ha ez a gép most le lenne zuhanva és nem parkolna Vuhanba’, történetünk mély érdektelenségbe fulladna, de a járatot sajnos nem ragadták el az ufók, így rendben megérkezett az úti céljára. Addigra viszont már nemcsak a stewardessek, hanem a ropotpilóta is megfertőződött az agresszív Majorossal. Az utasok közül többen is olyan heves olvasási rohamot kaptak, hogy rájuk kellett hívni a mentőt, de néhányan még az oxigénmaszk alatt is kívülről fújtak bizonyos Majoros-zsengéket.

A kínaiak eleinte tagadták, hogy járványról lenne szó, ám a háttérben azon fáradoztak, hogy a gombamód szaporodó Majoros- printeket és e-kiadványokat eltüntessék a standokról meg a webshopokból. Közben a laboratóriumokban megkezdődött a Majoros-szövegek feltérképezése. Ennek során kiderült, hogy ez a stílus a jég hátán is megél. A halas kofától az akadémikusig mindenkit le tud dönteni a lábáról, tekintet nélkül nemre vagy politikai hovatartozásra. A világot ellepő kínai bóvli nagymértékben kedvezett a Majoros iránt rajongás elterjedésének, ám ebben legnagyobb szerepük az árucikkekhez mellékelt használati utasításoknak voltak. Ezek ugyanis kiköpött Majoros-novellák, nem csoda, hogy sokan össze is tévesztik magukat velük.

A konténerhajókon és az áruszállító repülőgépeken a Majoros-művek napok alatt beterítették az egész bolygót. Ma már nem létezik olyan ember, aki elmondhatja magáról azt, hogy közömbös Majoros iránt, mert ha teszem azt, ránéz a neten egy hírre, és azt érdekesnek találja, a szavak mögül rögtön kibukik neki egy bizonyos szintű majorosizmus. Mindez óhatatlanul maga után vonja azt az igényt, hogy a hírolvasó ember elmenjen a legközelebbi antikváriumba, és szunnyadó Majoros-kötetek után kutakodjon.

A helyzet azért aggasztó, mert aki egyszer megfertőződik a Majorossal, az úgy is marad. Képzeljék el, hová vezet mindez: az alaszkai prémhalász abba fogja hagyni a prémek halászását, és egy Majoros kötettel a kezében röhögve járja majd a tundrákat. A texasi IT-mérnök rosszul rakja össze a legújabb mikrochippet, mert egy Majoros-novella jár az eszében, a riói gyepmester pedig a kóbor ebek helyett tényleg a gyepet fogja kalitkába zárni, mert egy Majoros-abszurdban ezt olvasta.

A setét jövőt felvázoló példákat hosszan lehetne sorolgatni, de az is egyfajta majorosizmus lenne. Hatalmas baj az, hogy Vuhantól Vancouverig minden falu és város magában kordozza ennek a vésznek a csíráját, ahol pedig könyvtárak vagy remittenda-raktárak vannak, ott a helyzet kiváltképp aggasztó. Tudomásunkra jutott például a Dublini Trinity Colledge-ban keletkezett Majoros-góc esete, ahol nemcsak hatszáz nigériai egyetemista, hanem a híres Book od Kells is elkapta a fertőzést. Utóbbit whiskybe áztatva kellett dehumanizálni.

Sarkos vélemények szerint attól a pillanattól, hogy az a koloncos idóta ott, Várnában megvette azt a bizonyos Majoros-könyvet, a világ végleg és visszavonhatatlanul megváltozott. Thomas Mann, Ernest Hemingway, Tán Jakab meg a többi íróhatalmasság mostantól nem létezik, mert mindenkiben ott a Majoros-csíra, ami akár a malájria (olyan, mint a ria- ria- Hungária, csak malájban) nem múlik el soha. Lesz idő, amikor visszahúzódik, és a fertőzött ember örvendezve tesped a tévé előtt, ám egyszer csak föléled benne a Majoros-olvasás vad vágya, és akkor a jó Isten se menti meg attól, hogy ne lovalja bele magát a nevezett író valamelyik művének megvásárlásába.

Nem árt, ha még idejekorán fölkészül erre mindenki.

 

Tóth Cakan

(1991., Budapest) Többféle prózai műfajban, de kizárólag internetes portálokon publikál, különféle álneveken. Anyakönyvezett nevét először honlapunkon használta, elsősorban az Irodalmi Élet főszerkesztője, Benői Sztipán biztatására. Meggyőződéssel vallja, hogy a nyomtatott irodalom ideje leáldozóban van, mert könyvet már alig olvas valaki. Ezért a netes irodalomnak rövidnek, humorosnak és lényegretörőnek kell lennie.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

0 Ft