Nagy nap virradt a kávéházunkra: megérkezett a vietnámi kávé!
Nem úgy, hogy valaki behozott egy zacskóval, hanem rendesen, postán, bélyeggel, címkével és azzal a finom bizonytalansággal, amely minden nagyobb csomag körül ott lebeg.
A küldeményt egyik törzsvendégünk adta fel Hanoiban, akinek a nevét természetesen nem áruljuk el. Már csak azért sem, mert a kávéházi anonimitás szent dolog. Itt mindenki tudja, ki az illető, de senki sem dobálózik a nevekkel. Ugyanez vonatkozik arra is, hogy ki ette meg múlt kedden a pult alatt hagyott linzert.
A vietnámi kávé első osztályú. Vagy ha nem, akkor legalább nagy mennyiségben érkezett. Jó az illata, a színe, és ha az ember a markába vesz belőle egy keveset, egészen úgy néz ki, mint a kávé. Ennél több bizonyítékra a kávéházi tudomány jelenlegi állása szerint nincs szükség.
Csakhogy Barista Pisti a dél-amerikai fajták rendíthetetlen híve, így nem fogadta kitörő lelkesedéssel az ajándékot. Sőt, amikor meglátta a dobozon a hanoi pecsétet, olyan arcot vágott, mint aki nem kávét kapott, hanem büntetést.
— Ez komoly égés — mondta, és a presszógép mellé húzódott, mintha az fedezéket nyújthatott volna neki.
Pisti szerint a rendes kávé Dél-Amerikából érkezik, hegyoldalról, napsütésből, titokzatos ültetvényekről, lehetőleg olyan helyről, amelynek a nevét az ember lassan, áhítattal ejti ki. Vietnam ezzel szemben a silány papucsokat juttatja az ember eszébe.
Ezen a ponton azonban a vendégek közül többen is közbeszóltak, mert a kávéházban ritkán fordul elő, hogy valaki egyedül birtokolja az igazságot.
Az egyik asztalnál ülő szakértő például kijelentette, hogy a bolti kávék jelentős része amúgy is vietnámi. A másik hozzátette, hogy ő ezt mindig is érezte. A harmadik semmit nem érzett, de ettől még a kávé lehetett rossz. Az utóbbi álláspont rövid időre komoly támogatottságra tett szert.
Végül megszületett a kompromisszum, amely minden nagyobb civilizációs konfliktusnál bekövetkezik: a kávét keverni fogjuk. Egy kicsit ebből, egy kicsit abból, úgy, hogy Pisti lelkiismerete se roppanjon össze, a hanoi küldemény feladója se sértődjön meg, és a vendég is azt hihesse, hogy történelmi pillanat részese.
Az új keverék neve egyelőre még bizonytalan. Felmerült a „Hanoi Pisti”, a „Vietnámi Meglepetés”, a „Saigon, de csak óvatosan”, valamint a „Nem olyan rossz, mint hiszitek” munkacím is. Utóbbi mellett szól, hogy őszinte, ellene pedig az, hogy kissé hosszú lenne felírni a táblára.
A kóstolás hamarosan megkezdődik.
