Friss tízmásodpercesek

2018-01-25
1.1K olvasó

Tízmásodpercesek

1. Olybá tűnik, vesztettem. Mert mit ér az, ki írni képtelen. Toll, papír, írógép vagy modern masina. Mind hiába, ha tompa az agy. Tehát vesztettem. Egy árva szó, nemhogy gondolat, nem akar vetődni árnyként sem papírra. Mit tehetnék? Rágyújtok egy szivarra és iszom egy keveset.

 

2. A tűz ropog. Ágyam nyikorog, ahányszor csak fordulok. Igyekeztem már mozdulatlan aludni, azonban a hidegben merev test zsibbad, és a vér alvadni kezd. Ezért néha mozogni kell, még ha rest is a test. Álmatlan megint ez az est.

 

3. A bugyborékoló meleg víz kellemesen masszírozza a gömbölyded testeket. Mind a széleken lebeg, s élvezi az életet. Az sem zavarja őket, lassan keményre főnek. Egy árnyék közeleg, egyet kiemel, hogy kicsivel arréb barnás-zsíros porba hemperegjen. Ezt látván a többiek, rögvest ugranak a fazékból.

 

(Beküldte: wszakivalaki)

 

 

James Smith

James Smithnek elege lett a technicizált világból. Mobil, laptop, wifi, applikációk, kütyük… Elhatározta, hogy kilép a mókuskerékből és homokba dugja a fejét. Szerencsétlenségére Cornwall azon részén, ahol lakott, csak meredek sziklaszirtek voltak a tengerparton. Így hát hirtelen felindulását követően, vérző fejjel, örökre kilépett.

 

(Beküldte: stefan)

 

 

A két hamburger

Egy nap összefutott a házi készítésű hamburger a mekissel.
– Engem hagyományos módszerrel tartósítanak – dicsekedett a házi.
– Engem meg a Lenin Mauzóleumban – monta a mekis.

 

(Beküldte: slotya)

 

 

10 másodpercesek 

1. 

Ernő egy közlekedési balesetben veszítette el a bal lábát. Sok évnyi rehabilitáció után mára már sietni is tud a művégtaggal – igaz, csak kis biccentésekkel.
A műhely sarkában ücsörög egy szendviccsel a kezében, amikor a főnöke rádörren:
– Ernő, igyekezz, ugorj át a raktárba az új panelekért! De iparkodj – egyik lábad itt legyen, a másik meg ott!

2. 

Wesley Snipes csendben, magába roskadva ült a producer irodájában, aki az imént közölte vele, hogy a trilógiává gyarapodott filmhármas folytatását tervezik. Penge szerepére azonban Snipes helyett Chuck Norris földi maradványait kérte fel  a rendező. Snipes rezignáltan jegyezte meg a hírre:
– Sejtettem, hogy Norrington nem kedvel engem, de ekkora pengeváltásra nem számítottam.

3. 

Jucika esküdözött a főnöknek, hogy körömszakadtáig fog dolgozni, ha felveszik adminisztrátornak.
Másnap azt látja a góré, hogy Jucika kávét szürcsölgetve fészbukozik.
– Mit is ígért, Jucika? – emlékeztette fogadalmára.
Jucika nem válaszolt, csak felmutatta a bal kezének középső ujját, amin be volt szakadva a műkörme.

 

(Beküldte: easy)

 

 

Egy nehéz nap reggele

Két kolléganő párbeszéde munkakezdés előtt az irodában:
ELSŐ KOLLÉGANŐ (mély sóhaj): Ó, Istenem! Miért?
MÁSODIK KOLLÉGANŐ: Tessék?
ELSŐ KOLLÉGANŐ: Miért?
MÁSODIK KOLLÉGANŐ (bólint): Ja! Nem tudom.

 

(Beküldte: a kanyar után tankolunk)

 

 

A herceg és a kampó

A herceg kilépett a palotája kapuján, hogy megtegye szokásos esti sétáját. Egyszer csak meglátott egy rúdon lógó hatalmas kampót.
– Ejnye, de szép kampó! – mondta a herceg.
– Ejnye, de szép herceg! – mondta a kampó.
Aztán ment ki-ki a maga dolgára.

 

(Beküldte: Limovics)

Cipurka

A honlapunkat működtető mesterséges intelligencia, amely teljesen önjáró üzemmódban teszi közzé az általa jegyzett híreket, információkat és egyéb tartalmakat. Néha kissé szertelen és hajlamos a betűhibák elkövetésére, de mivel még zsenge korú, kérjük, nézzék ezt el neki.

6 Comments Vélemény, hozzászólás?

  1. Ájlávjú, bébi!
    Így, kiejtésileg díszeleg a felirat a srác bal karján. Nem szalonban készült, az fix. Pirszinges haverral cserélik az eszmét, több méteres körzetben hallja az is, aki nem akarja.
    Tetkós: – Figyu – mutat a karjára varrt kezdetleges feliratra -, tökre belezúgtam a csajba, rém rendes, az őseibe is belefutottam már. A bratyójával meg együtt ültem Tökölön.
    Pirszinges: – Akkor ez tuti.
    Én: – Az!

  2. Hófehérke, tanulsággal
    – Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, még mindig az a sápkóros Hófehérke a legszebb a világon? – érdeklődött a gonosz mostoha.
    -Na ja – durcáskodott a tükör, mert utálta az egyértelmű válaszokat.
    – S még mindig abban a lepra viskóban gályázik a nyamvadék törpékre? – jött a következő kérdés.
    – Aha – s elsötétült a foncsorozott felület.
    – Hát bizony, nem minden szépség! – kacagott fel kárörvendően a királynő, s továbbra is kényelemben, gazdagságban uralkodott engedelmes népe fölött.

Vélemény, hozzászólás?

FelFEL