A Hurál-ügy, avagy egy mongol kalap rejtélye

Mottó: képzeljük el azt a helyzetet, amikor a földigiliszta páros lábbal száll bele a meztelencsigába.

(Erusner Jusztinusz)

A mindig izgalmas Budapesten egy hűvös áprilisi reggelen a Politikai Múzeum raktárosnője, Tilda néni, különös dobozra bukkant a fűtőcső mögött. A dobozon csak ennyi állt: „Titkos. Ne nyisd ki. Hurál-ügy.”

Természetesen azonnal kinyitotta.

A skatulyában egy díszes mongol fejfedőt, pontosabban egy szőrös, aranyszálakkal díszített kalapot talált, amely valaha egy fontos államférfié lehetett. A doboz alján sárga cetli lapult, rajta kézírással:

„Ez a kalap jogilag a mongolok Nagy Népi Huráljáé. Kölcsönben van Budapesten, 1984 óta.”

Tilda néni tudta, hogy 1984 óta sok víz lefolyt a Dunán, és ezt a süveget a szó legnemesebb értelmében itt felejtették, így jogilag ugyan a mongoloké, de a valóságban azé, aki megtalálta. Azonnal be is tette a kalapot a mindig nála lévő kék színű ikeás műanyagszatyrába és hazavitte.

Mivel a múzeumban középszintű informatikai jártassággal is felruházták, a fejfedőt még aznap feltette a Vaterára, a következő szöveggel: „Ritka mongol relikvia – állítólag varázserejű. Nem kamu!” Ezzel úgy vélte, a kalpag ügyében megtett mindent, amit megtehetett, és a kezét dörzsölgetve, boldogan várta a fejleményeket.

Nem is sejtette, hogy a baráti Mongol Nagykövetségen egy unatkozó hivatalnok éppen a Vaterán keresgél magának lópokrócot, és azonnal belebotlott a Hurál sapkába. Gondolkodás nélkül megnyomta a vészcsengőt, ami riasztotta Baatar Gansukh-t, a sakknagymesternek álcázott különleges diplomatát, aki már másnap Budapestre utazott, hogy visszaszerezze a nevezetes kalapot, amely nélkül a Nagy Népi Hurál 1984 óta illegálisan működött. A szabályzat ugyanis kimondta, hogy a Hurálban csak akkor szavazhattak egy törvényről, ha közben valaki a fején tartja a Nemzet Szőrmés Bölcsességét.

De más is fölfigyelt az értékes kincsre. Nagytóti Szarvas Zénó, hivatásos relikviavadász, azonnal rálicitált a Vaterán fölbukkanó ritkaságra, ám kikapott egy rejtélyes felhasználótól, aki a Magic84 néven futott. Zénó dühös volt, mert nem tudta, hogy egy trükknek esett áldozatául. A Magic84 néven nyilvántartott vevő ugyanis Tilda néni legjobb barátnője, Jucika volt, aki csak azért nyomult, hogy felhajtsa az árat. Sajnos közben megfeledkezett arról, hogy a Vaterán valóban fizetni kell, így amikor a rendszer háromszor is felszólította, egyszerűen letiltotta az értesítéseket, majd kikapcsolta a WiFi-t. Ez – jogi értelemben – a diplomáciai konfliktus felé tett első lépés volt.

A mongol különleges diplomata, Baatar Gansukh, addigra a kapcsolatait felhasználva kiderítette, hogy a nyomok a Politikai Múzeumba vezetnek, sőt, megtudta, hogy egy nappal korábban egy hölgy gyanúsan domborodó kék szatyorral éppen akkor távozott onnét, amikor a Hurál sapka a Vaterára felkerült. Némi mongol ürgesajtért cserébe – amivel Gansukh megvesztegette a múzeum portástát –, megtudta a hölgy nevét is, mint ahogy az sem maradt előtte rejtve, hogy Tilda néni szabad idejében a budapesti piacokat járja, mert imád régiségekkel csencselni. Gansukh vad nyomozásba kezdett a budapesti bolhapiacokon, a Flórián téri lángososnál és a Bosnyákon illegálisan működő Szovjet Nosztalgia Klub berkeiben. Ahol nem talált nyomot, ott Túrórudi alapon szimultán sakkpartikat játszott a környékbeli nyugdíjasokkal, mert másodállásban remek sakkozó is volt.

Közben Tilda néni sem tétlenkedett.

Miután kiderült, hogy a kalap iránt többen is érdeklődnek, úgy döntött, nem adja oda bagóért. Ráadásul egy különös férfi is követni kezdte, aki félig arabnak, félig cigánynak nézett ki, és végül úgy mutatkozott be neki, hogy profi műkereskedő. Tilda néni ekkor már sejtette, hogy az ipse a kalapra hajt, és megmakacsolta magát.

– Tőlem akár római pápa is lehetsz, a sapkát akkor sem veszem le a Vateráról!

De mert elővigyázatlan volt, és amíg ezzel a titokzatos idegennel pörlekedett – aki nem volt más, mint Nagytóti Szarvas Zénó – a kalap rejtélyes módon eltűnt a műanyag szatyorból, amit Tilda néni annak a büfének a ruhatárában hagyott, ahol ez az épületes beszélgetés lezajlott.

Képzeljük el azt a pánikot, amelybe ezek ketten ott beleestek! Kapkodtak fűhöz-fához, Zénó a rászakadt mérhetetlen zavarában még attól sem riadt vissza, hogy hazáig kísérje Tilda nénit, aki közben részletesen beszámolt neki a múzeumban eltöltött kilenc eseménytelen munkaévéről.

Nem sokkal később egy spontán büfévendég, akinek neve ismeretlen, de szakasztott olyan ikeás cucca volt, mint Tilda néninek, a négyes-hatos villamoson bosszúsan tapasztalta, hogy elcserélte a szatyrát valakivel, és egy borzasztóan giccses, föltehetően kínai sapka van nála a nemrég vett összerakható polc helyett. A büfébe visszamenni lusta volt, ezért úgy gondolta, beadja ezt a cuccot egy 8. kerületi sámánjelmez kölcsönzőbe, ami éppen útba esett. A szíriai származású tulaj közömbösen szemlélte a fejfedőt, de átvette, mert egy farsangi mulatságra igyekvő fiatal pár éppen akkor toppant be, és pont ilyen kiegészítőt keresett. A férfi DJ-nek öltözött, a lány pedig a mongol törvényhozás szellemének. Ez annyira egyedi volt, hogy megkapták érte a verseny különdíját.

Baatar Gansukh közben majdnem feladta a keresést, de a Facebookon, ahol a feletteseivel csetelgetett, véletlenül megpillantott egy rövid videót a szóban forgó farsangi mulatságról. Meghűlt benne a vér, de volt annyi lélekjelenléte, hogy az anyagot nyomban hazaforwardolta, és a méltán híres Mongol Titkosszolgálat – némi AI segítség bevonásával – pillanatok alatt kiderítette, hogy hol és mikor készült a kisvideó. Innentől Gansukhnak már könnyű dolga volt, mert a bálnak otthont adó kultúrintézmény saját kamerafelvételei alapján a fiatal párt is azonosította. A nevük személyiségi okok miatt maradjon titkos, legyen elég, hogy Budán laktak a Donáti utcába, abban az épületben, ahol a néhány éve botrányos körülmények között bezárt mézeskalácsos működött.

Közben Nagytóti és Tilda néni is nyomozott. Utóbbi amiatt, mert a Nagytótival együtt töltött kellemes percek nyomán rájött, mekkora értéket herdált el. Sietve megalakították a Hurál Kft-t, ami fő profilja szerint mongol Hurálsapkák keresésére specializálódott detektívügynökség lett. Rögtön be is vonták a nyomozásba Jucika nénit, aki szintén látta a szóban forgó rövidvideót, és azt is tudta, kik a rajta lévő személyek. Mire Baatar Gansukh a Donáti utcába ért, a Hurál Kft. különítménye már megpuhította az ifjú házaspárt, mármint olyan értelemben, hogy lelkükre kötötték, ha felbukkan egy ferdeszemű pasas, rázzák le valami hihető mesével, mert az a sapka a magyar ősiség szent jelképe. A fiatalok azt hitték, őrültekkel van dolguk, és megijedtek, a terv tehát működött.

A sapkát ezt követően egy nyugdíjas vívóbajnok látta a 79-es troli hátsó ülésén, ahol valaki gyengéden simogatta, és halkan dúdolt arról, hogy „a bölcsesség legtöbbször olyan szőrös, mint a kecske”.

A szálak végül a Gellért-hegy egyik elhagyott barlangjához vezettek, ahol a kalapot egy történelmi film forgatásakor használták. A film címe: „A Sztyeppe árnyai volt, és a nagy sikerű Hunyadi sorozat folytatásának szánták, remélve, hogy ebből egyszer majd olyan franchise kerekedik, mint a Csillagok háborúja.

Nos, mindenki megrökönyödésére Tilda néni egyszer csak megjelent ezen a helyszínen, ráadásul éppen akkor, amikor Hunyadi Jánost mongol kánná készültek koronázni. Felkapta a kellékek közül a sapkát, és azt kiáltotta:

– Ez az enyém, és az is marad!

Mindenki ledermedt, és ezt kihasználva Tilda néni kereket oldott. Még aznap délután kiderült, hogy Zénó valójában egy álruhás titkosügynök, és esze ágában sincs elvenni feleségül Tilda nénit, már csak a korkülönbség miatt sem.

A sapka így végül mégiscsak eljutott a Mongol Nagykövetségre, és a Hurál végre újra határozatképes lett. Esőként azt szavazták meg, hogy soha többé nem szabad Budapesten felejteni értékes nemzeti relikviákat.

Gansukh egy füstölt kolbásszal a bőröndjében visszautazott Ulánbátorba, Jucika néni pedig megkapta a Vatera örökös tiltását. A csalódott, de ezen nem sokat kesergő Tilda néni pedig kilépett a múzeumtól és új karrierbe kezdett.

Miután a mongol kalap sztoriját eladta egy finn streamingcsatornának Mongol Matters címmel, kazah díszpárnákat kezdett árulni, amelyeket a Temuról szerzett be. Kiváló minőségű párnák ezek, némelyik még halk zenét is képes játszani, ha megpaskolják. A leghíresebb darabot úgy hívják: A Törvény Párnája. Állítólag erre hajtották le a fejüket a Hurál tagjai, ha túl sokat szavaztak egy nap.

Ebből Tilda néni hetente elad vagy hármat.