Karácsony estéjén a Jöngköppel család izgatottan készülődött az ünnepi vacsorára. A nappaliban valósággal szikrázott gyönyörűen feldíszített fa, alatta tobzódtak a becsomagolt ajándékok, de ami a lényeg, a sütőben már ott illatozott a klasszikus flæskesteg1. Nagymama, vagy ahogy mindenki hívta, Bedste néne, ekkor toppant be, kezében egy kopott, nyikorgó hokedlivel, amit idefelé jövet egy apró, eldugott karácsonyi vásáron talált.
– Nézzétek, mit hoztam! – jelentette ki, és letette a hokedlit a szoba közepére.
– Ez meg mi a búbánat, anyuka? – kérdezte Mette, miközben rosszallóan nézegette az ócska, viharvert holmit.
– Ha jól látom, ez egy nem túl jó állapotban lévő tizenkilencedik századi hokedli – mondta Svend, a ház ura.
– Ó, ez nem akármilyen hokedli! – lelkendezett Bedste néne. – Ha ráülsz, és kimondod a legtitkosabb vágyadat, az valóra válik!
A gyerekek, Jakob és Freja, erre már felkapták a fejüket.
– Tényleg? Kipróbálhatjuk? – kérdezte Jakob izgatottan.
– Semmi akadálya! – mosolygott Bedste néne. – De vigyázzatok, mit kívántok!
Jakob ekkor fürgén ráült a hokedlire, és egy pillanatnyi gondolkodás után azt mondta:
– Kívánom, hogy a kertünk legyen tele risengrød-dal!
Szinte ugyanabban a pillanatban odakint hatalmas csattanás hallatszott. A család az ablakhoz rohant, és nem akart hinni a szemének: a ház előtt egy teherautó megcsúszott a jeges kanyarban, áttörte a kerítést, és az egész rakománya – egy hatalmas adag risengrød, vagyis tejberizs – bezúdult a kertjükbe.
– Ez… ez valami elképesztő! – ámélkodott Svend a fejét vakargatva.
Freja alig bírta kivárni, hogy sorra kerüljön. Szó szerint lelökte a testvérét a székről, és rácsüccsent.
– Azt kívánom, hogy Viggo, a macskám tudjon beszélni!
Az egész család várakozásteljesen nézett a karácsonyfa előtt ücsörgő macskára, de nem történt semmi. Már azt hitték, a csodák korszaka ezzel be is fejeződött, amikor Viggo végre álmosan kinyitotta a szemét, és monoton géphangon megszólalt:
– Miért olcsó lazacot vettetek, nem pedig finom tonhalat! Mi ez a szűkmarkúság, kedves Jöngköppel família?
Freja majd elájult a meglepetéstől, de Svendnek valami gyanús volt. Megnézte a telefonját, és észrevette, hogy egy applikáció, amit nem is emlékezett, hogy telepített, magától beindult. Ha a kamerát a macska felé fordította, a mesterséges intelligencia segítségével beszéltette az állatot. Márpedig ő a lánya kívánsága előtt le akarta fényképezni a hokedlit a fával. De ez mindegy volt, mert hiszen Freja kívánsága lám, teljesült.
Most ő következett. Magabiztosan ült rá a hokedlire, és így szólt:
– Egy Porschéra vágyom!
Ekkor csengettek. Kipirult futár állt az ajtóban, kezében egy aprócska csomaggal.
– Egy Porsche modellautó – mondta egyszerűen, és átadta a szállítmányt Svendnek, aki értetlenkedve kibontotta, és tényleg egy Porsche modellautót talált benne.
– Ez biztos az, amit a múlt hónapban rendeltem, de valami miatt nem ért ide – mondta. – Már le is tettem róla, úgyhogy ez egy csoda.
De a java még csak most következett, mert Lars, a család kakasa ekkor besétált a nyitva hagyott ajtón. Peckesen a hokedlihez sétált, ráugrott, és nagyot kukorékolt. A következő pillanatban kintről kotkodácsolás hallatszott, majd egy egész sereg tyúk özönlött a nappaliba. Az történhetett, hogy Bedste néne véletlenül vagy szándékosan – nem lehetett tudni – nyitva felejtette a tyúkketrec ajtaját.
És most Mette következett.
– Én csak valami apróságot kérek – mondta és mosolyogva nézett körül. – Bárcsak lenne itt egy szelet friss rugbrød-öm!
Freja és Jakob egymásra néztek. Tudták, hogy a vágyott rozskenyérből egy morzsányi sincs itthon, mert Viggo tegnap az egészet befalta. Ha tényleg nem történik valami csoda, ez a kívánság teljesítetlen marad.
Ám ekkor kopogtak, és az ajtóban megjelent Seppi Mörgens, a szomszéd.
– Ha meg nem sértelek benneteket, elfogadtok tőlem egy kis kóstolót a feleségem friss rugbrød-jéből?
És egy kis kosárkában az orruk elé tolta a friss, illatozó rugbrød-ot.
– Mondtam, hogy ez a hokedli csodát tesz! – kiáltott Bedste néne diadalmasan, és beleharapott a kenyérbe.
Ám ekkor Viggo macska ismét megszólalt:
– Na és hol van az én kívánságom, a tunéziai halkonzerv?
Aznap este a Jöngköppel család rájött, hogy soha nem lehet elég őrült a karácsony, ha van egy kívánságteljesítő hokedli a nappali közepén. Lars pedig azóta időnként elfoglalja a hokedlit, hogy a tyúkok feletti hatalmát megszilárdítsa – a kotkodácsolás hangerejéből ítélve egyre nagyobb sikerrel.
1. Dán karácsonyi étel, amely bőrös sertéskarajból készül, ropogósra sütött bőrrel. Általában vöröskáposztával, főtt burgonyával és barna mártással tálalják.
(Lars Knasboll Skribenthansen dán prózaíró meséje a Fabelagtige Fortællinger fra Fjordene című kiadványból.)
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
