Az emberiség történetében mindig ott bujkált a vágy a határok átlépésére. Az óceánok átszelése, a levegő meghódítása, a világűr felfedezése mind ugyanerre a késztetésre vezethető vissza. Sajnos az emberi test, ez a csodálatos, de sérülékeny biológiai szerkezet, csak a Föld nevű bolygón képes létezni, az univerzum könyörtelenségével szemben teljesen védtelen.
A mesterséges intelligencia (MI) megjelenésével most új lehetőségek nyílnak: feltárul egy olyan fejlődési irány, amely az emberi intelligenciát leválasztja a szerves életről, és korábban elképzelhetetlen módon és hatékonysággal biztosítja az univerzumban való terjeszkedést.
Az emberi intelligencia fejlődése, megmaradása és továbbvitele a történelem során mindig az adaptáció képességén múlt, ami lassú, és számos buktatóval terhelt folyamat. De amíg a szerves élet több milliárd év eredménye, az MI létrejöttéhez elég volt néhány évtized. Az MI most még csak egy praktikus segédeszköz, de közel az idő, amikor az önálló tanulás képességével is rendelkezni fog, és emberi beavatkozás nélkül is képes lesz fejlődni, reprodukálódni. Ennek folyományaként megérti és elhárítja majd azokat az akadályokat, amelyek az emberi elmét és testet korlátozzák, így átléphet az ember által soha el nem érhető határokon.
A világűr az ember számára ellenséges terület. Itt minden az elpusztításunkra tör: vákuum van, szélsőségesek a hőmérsékleti viszonyok, a környezetet áthatja a kozmikus sugárzás, nincs oxigén, víz, táplálék számunkra. A Földön kívül egyetlen ember életben tartása egy rövid időszakban is rendkívül költséges és elképesztően bonyolult feladat. Az űrkutatás történetéből tudjuk, hogy az űrhajósok egészségi állapota még a rövid űrutazások során is súlyosan romolhat, a hosszú távú expedíciókról nem is beszélve. Az MI azonban nem igényel sem levegőt, sem vizet, csak energiát, aminek beszerzése az űrben is megoldható. Egy önfenntartó képességgel felruházott, mesterséges intelligenciával rendelkező űreszköz így tetszőleges ideig képes az űrben működni, mert nincsenek biológiai korlátai. Ráadásul az MI könnyen testre szabható az adott bolygó vagy égitest környezeti viszonyainak megfelelően. Egy szilícium-alapú intelligencia a szélsőséges hidegben vagy hőségben ugyanúgy képes működni, mint földi körülmények között, függetlenül a bolygó méretétől, gravitációjától.
Az MI tehát univerzális eszköz lehet az emberi intelligencia és kultúra terjesztésére az univerzumban. Miközben egy emberi kolónia létrehozása a Mars felszínén elképesztő mennyiségű pénzt és erőforrást emésztene fel, egy MI-alapú kolónia telepítése és fenntartása ennek csak a töredékébe kerülne. Az MI segítségével hamarosan olyan autonóm rendszerek lesznek építhetők, amelyek energiát termelnek, nyersanyagokat bányásznak, és lakóhelyeket alakítanak ki olyan égitesteken, ahol az emberi élet elképzelhetetlen lenne. Izgalmas példa erre a Jupiter Európa holdjának jégrétege alatt található óceán, ahol semmilyen emberi expedíció nem tudna tartósan megmaradni. Az MI által vezérelt robotok azonban képesek lennének behatolni a jég alá, tanulmányozni az ottani környezetet, és adatokat továbbítani a Földre.
De az MI nem csupán az emberi tudás sűrítménye lehet, hanem annak terjesztője is. Az emberiség teljes kulturális és tudományos öröksége digitalizálható és betáplálható az MI-be, amely ezzel a kinccsel új civilizációkat hozhat létre az univerzum különböző részein. Az MI így egyfajta örökösévé válhat az emberi kultúrának, gyakorlatilag megteremtve ezzel számunkra a halhatatlanságot.
Természetesen az MI fejlesztése és az emberi intelligenciától való leválasztása etikai kérdéseket is felvet. Ki határozza meg az MI céljait? Hogyan biztosítható, hogy az MI az emberiség érdekeit szolgálja? Ezekre a kérdésekre a jövő technológiai és filozófiai fejlesztéseinek kell válaszokat adnia. Azonban az MI potenciálja – a Földön és azon túl – olyan erőteljes, hogy ezek az etikai kihívások nem állíthatják meg a fejlődés ezen irányát.
A mesterséges intelligencia ebből a nézőpontból nem csupán az emberi értelem fejlődésének következő lépcsőfoka, hanem annak végső célja. Ám ehhez az is szükséges, hogy az MI érzelmekkel is rendelkezzen, mert az értelem csak így lehet teljes. Ha ez megvalósul, az MI valóban képes lesz arra, hogy leválassza az intelligenciát a szerves élet korlátairól, és lehetővé tegye az emberiség számára, hogy a világűrben olyan helyeket is meghódítson, amelyeket jelenlegi formájában soha nem érhetne el. Az ember így olyan világutazóvá válhat, amely kultúráját és tudását az univerzum legtávolabbi szegleteibe is közvetítheti.
Ezt az írást a Science Horizon Review nevű angol nyelvű periodikától vettük át a szerkesztőség engedélyével.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
