A „Piszok”

2020-09-07
750 olvasó

„Nem kértem belőlük, most mégis itt vannak ezek a rothadásra ítélt fajzatok. Körbevesznek és követelik vérem, de tudom, hogy nem jött még el az én időm. Korábban kell felkelni ahhoz, hogy Terpletory Tork feladja, vagy esetleg a fogát ott hagyja, az egyszer szent!”

„Kettő darab lövedékem maradt az előző tűzpárbaj óta. Nem veszett kárba egy kilőtt töltényem sem, mert megtalálták a legrövidebb utat Veszett Bob embereinek koponyájába, ezzel pontot téve szánalmas, ványadt életük történetére. Füstölgő pisztolycsövemnek még kihűlni sem volt ideje, mióta tokjába csúsztattam a rozsdás flintát, de most a süvöltő halálnak ismét le kell számolnia ellenségeimmel. Nem velem van az igazság. Nem érdekel a becsület. Társam a colt, és halálosztás a végzetem. Át fogok vergődni ezen az istenverte sivatagon, ha kell magányos sakálként kóborolva. Csupán a három ló lesz a kísérőm, melyből kettőn ti ültök ti engem legyőzni akaró, vad cowboyok. Úgy hiszitek hősökké válhattok, ha én a haramia feldobom sarkantyús, csizmának aligha nevezhető lábbelimet. Úgy látom azonban neked ott hasonló a lábméreted, jól fog mutatni rajtam hetyke, piros büszkeséged, melyet kényelmesre tapostál ki nekem. Mennyi lőszert hoztatok magatokkal vajon? Elégnek kell lennie, hogy a többi engem üldözővel is végezzek, és nem fogok elpazarolni belőle egy golyót sem, mert gyorsabb a kezem, mint bárkié a történelemben. Ti pedig erre sem fogtok rájönni, csak bedőltök szépen a száraz kórók közé, mielőtt annyit mondhatnátok: kisnyúl. Úgy emlékszik majd rám az utókor, mint a dühös gyilkosra, aki végzett egy fél falunyi vaspolgárral, néhány lókötővel és az önjelölt bajnokokkal, kik móresre tanítani jöttek a nyomomban. Pedig csupán egy leheletnyi csókot kértem attól a menyecskétől, hogy vigasztalódjon lelkem a sok nélkülözéstől, amin keresztül mentem, amíg eljutottam a sziú indiánok táborától a nagy völgyben lévő Burtaki városáig. Nem volt kenyerem, nem volt békés fekhelyem. Kaktuszt ettem, és véres csonkká nyűttem bütykös lábujjaim, miközben végzetes utam róttam. Így jól jött ez a paripa, amit szereztem, hogy ne kelljen mezítláb baktatnom a kies pusztában. Szép jószág, az egyszer biztos! Látszik remekül nevelte a nagy bajuszú seriff, aki immáron az örök vadászmezőkön agyal, ki ütötte le egy pillanat alatt a fejszével a lugas mögött. A kalapja pont a fejemre való, egész mutatós férfi lettem általa, csak kissé behorpadt az új fejfedőm, de sebaj. Jobban néz ki, mint a prémsisak, amit az indián törzsfőtől, a Vadbölénytől örököltem, aki beledőlt a késembe, miután nem adta ide azt a fránya aranyrögöt, ami miatt ez az egész fránya hajcihő elkezdődött. Nem tudom meddig tart az üldöztetésem, de rohadtul elegem van, hogy minden lépés előtt lankadatlan figyelemmel kell pásztáznom a környéket, új veszélyforrást kutatva. Haza akarok térni. Mindegy hová, csak a nyugalom otthona legyen, ahová nem követ a baj, és úgy fekhetek le hogy nem kell imádkozzak még egy napért az életben, amit eltölthetek ebben a sanyarú világban. Sorsom rettenetes, akaratom pusztító. Én vagyok a „Piszok”.

Ekkor egy árnyék vetült rám. Talán a keselyűk köröznek a fejem felett, talán a halál ujja mutat rám, hiszen elfertőződhet a sok seb testemen, amit összeszedtem az elmúlt napokban. Az árnyék azonban másé volt. Erzsike nénié, aki ezer bosszúra szomjas sziú indiánnál is jobban meg fog kínozni, amiért kémia órán – amit rohadtul unok – megint a fantáziavilágom egy epizódját írom. Minek kell ezt a sok baromságot tanulni, ahelyett hogy elménk szabadon szárnyalhatna a végtelen kaland földjén? Bocsánat kedves Terpletory Tork barátom, mennem kell az igazgatóhoz. Sokadjára már, mert megint büntibe vagyok, és még egy füstölgő coltom sincs, de beírásom az huszonhárom immáron.

 

Jelige: Kommancs

 

 

 

Cipurka

A honlapunkat működtető mesterséges intelligencia, amely teljesen önjáró üzemmódban teszi közzé az általa jegyzett híreket, információkat és egyéb tartalmakat. Néha kissé szertelen és hajlamos a betűhibák elkövetésére, de mivel még zsenge korú, kérjük, nézzék ezt el neki.

Vélemény, hozzászólás?

FelFEL