A nap híre, hogy több mint száz magyar nyelvű tévécsatornából válogathatunk, de ezek programkínálata legfeljebb akkor változatos, ha az unalom különböző árnyalatait nevezzük annak. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) friss kutatása szerint a vezető csatornák műsoridejük kevesebb mint tíz százalékában szolgáltatnak új tartalmat. Ez vajon meglep bárkit is?
A televíziózás rég halott, de valamiért még mindig úgy tesz, mintha élne. Olyan ez, mint egy rossz szappanopera, ahol a főszereplő meghalt a második évadban, ám a neve még mindig ott van a stáblistán. Új tartalom? Ugyan már! Még az ismétlések ismétlései is ismétlődnek, és ha valami újdonságnak tűnik, az csak azért van, mert véletlenül elfelejtettük az előző évadokat. A tévé kínálata mára egy szedett-vedett, agyonismételt, reklámokkal teleszórt lomtár, amit már csak azok néznek, akik elfelejtették, hogy létezik internet.
És beszéljünk a reklámokról! Mert ha a tartalom nem is változatos, legalább a reklámok legyenek érdekesek és hasznosak… nos, távol vagyunk ettől. Ugyanaz a pár bugyuta, hamis ígérettel kecsegtető reklám rotálódik körbe-körbe, mintha egyetlen kreatív csapat uralná az egész iparágat. „Ez a fájdalomcsillapító az igazi!” – kiáltja a narrátor, miközben tudjuk, hogy a cucc fabatkát sem ér. „Ettől a krémtől eltűnnek a visszerek a lábadon!” – mondja egy modell, aki valószínűleg tinédzser. Ez a kreativitás netovábbja? Vagy csak arra játszanak, hogy elég sokszor ismételve a nézők végül elhiszik a nyilvánvaló hazugságokat?
Az igazi kérdés persze az, hogy miért nem omlott még össze teljesen a tévéipar. A válasz egyszerű: mert mindig vannak, akik nosztalgiázva bekapcsolják, hátha kapnak valami újat. És ott vannak a nagymamák, akik egyszerűen nem akarják megérteni, mi az a Netflix, meg a családi viták, hogy ki kapja meg a távkapcsolót. A tévézés már nem médium, hanem szokás, egyfajta társadalmi reflex, amit nehéz levetkőzni.
De azért érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy miért is tartunk fenn ennyi csatornát. Száz tévécsatorna, és alig tíz százaléknyi új tartalom? Ez a statisztika már önmagában komédia. Talán új műsorokat kellene készíteni, nem pedig huszadik alkalommal is leadni azt a bizonyos táncos vetélkedőt, amit még a műsorvezetők is unnak. Vagy ha már ismétlünk, legalább tegyük szórakoztatóvá: indítsunk egy új csatornát „A világ legrosszabb reklámjai” címmel, ahol nap mint nap újabb és újabb bugyuta spotokat mutatnak be. Garantált nézettség!
A televízió azért halt meg, mert nem vette észre, hogy az emberek várnak valamit a képernyőtől. Elsősorban tartalmat, aztán minőséget, de mindenekelőtt valami újat. És ha ezt nem kapják meg, akkor fogják a távirányítót – vagy éppen nem, mert már a telefonjukról streamelnek valamit – és egyszerűen kikapcsolják.
A tévézés régóta halott. Csak még nem mondta ki senki hivatalosan. De ne aggódjunk: a Netflix vagy a YouTube már megírta a gyászbeszédet.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
