Szereplők: Glavács és Pöszméte, két nyugdíjas. Helyszín: az Árnyékos kávéház, ahol a kávé kézműves, a vendégek urbánusak, a süti pedig finom.
(Glavács és Pöszméte együtt érkeznek. Lehuppannak az eltúlzott méretű fotelekbe, kényelembe helyezik magukat.)
Glavács: Akkor hát beszéljük meg a világ dolgait.
Pöszméte: Igen… Bár én ma reggel úgy keltem, hogy recsegett a lelkem. Tudod, amikor az ember még be sincs indulva, de már zsibbad a háta közepe.
Glavács: Nekem tegnap este olyan mély existentialis rohamom volt, hogy tíz percig néztem a fogkefémet, és nem tudtam eldönteni, mit kezdjek vele.
Pöszméte: Hát, nekem a vacsora után támadt hasonló gondom. Olyan érzékeny lettem, hogy a szú percegését is meghallottam a bútorokban.
Glavács: Ne túlozz! Ikeás bútorod van, abban nincs szú.
Pöszméte: Akkor valami más volt, talán a csönd repedezett a plafonon, mindenesetre tisztán hallottam.
Glavács: A csönd az semmi! Tegnap háromnegyed nyolckor éles fájdalmat éreztem a levetett zoknimban. Csak egy kanál baracklekvár tudta helyre tenni.
Pöszméte: Nekem azóta rossz a közérzetem, hogy egy macska rám nézett és nem mondott semmit. Üresség öntött el, Glavács, mint a kilencvenes években!
Glavács: A kilencvenes évek? Nekem már a gondolatuktól is kaparja a torkomat valami! Tegnap éjjel például azt álmodtam, hogy nem álmodok semmit.
Pöszméte: Egyszer egy teljes éjszakán át azt álmodtam, hogy egy irodai szék vagyok, akit nem tolnak be rendesen az asztal alá…
Glavács: Az ismerős! Én tavaly novemberben három hétig úgy éltem, mint egy elárvult müzlistál! Üres voltam, és ragacsos!
Pöszméte: Hah! Nekem a bal könyököm lelkileg kiszámíthatatlan. Néha csak úgy, magától nekimegy valaminek.
Glavács: Most jut eszembe, hogy a múlt héten én is hallottam a csöndet! Ráadásul kisbetűvel!
Pöszméte: Na ugye! De ezt figyeld: én tegnap este kitettem egy gyertyát az ablakba… csak hogy lássam, hazatalálok-e belülről!
(A pincér kávét hoz. Glavács mogorván belenéz a csészéjébe.)
Glavács: Ez olyan sötét, mint a cipőm belseje.
(Egy pillanatra csend, de csak annyi, hogy Pöszméte újra nekikezdjen.)
Pöszméte: Glavács… szerinted van még valami, ami számít?
Glavács: (mélyről, szomorúan) Van. Csak elbújt a fiók mélyén… egy lejárt szavatosságú vitaminos doboz mögé.
(Hosszú, hatásvadász szünet, aztán hirtelen felderülnek.)
Pöszméte: Na mindegy! Legalább mi ketten rendben vagyunk.
Glavács: Ja. A világ meg olyan, amilyen.
Pöszméte: De legalább jól kibeszéltük.
(Nevetnek, hátradőlnek, elégedetten kortyolnak a kávéba.)
Pincér: (félhangosan) Ez a két csávó minden héten meg akarja menteni a világot… önmagától.
VÉGE.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:
- easy
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
