Örömmel jelentjük, hogy a távoli Fokvárosból ma hajnalban megérkezett szerkesztőségünkbe a Fekete Kontinens elektori szavazata, így nívódíj-jelöltjeink körül tovább szűköl(sic!) az abroncs. Afrikát idén azért képviselte a csodálatos szépségű Fokváros, mert ott – ha hinni lehet a sajtónak – minden a legnagyobb rendben van. Választásunkat nem is övezte csalódás, mert a helyszínre csak úgy özönlött a nép, így hamar jó hangulat alakult ki (leadképünkön egy népviseletbe öltözött művész rituális táncot lejt a Regénytár tiszteletére). Az egybegyűltek ha vonakodva is, de sorban leadták a fegyvereiket meg a szavazataikat, a tételek összesítése után pedig kiderült, hogy Afrikát nagybecsű szerzőnk, Tóth Cakan prózaművészete tartja izzásban. A küldöttek egybehangzó állítása szerint lett légyen az élet bármennyire kegyetlen, egy Tóth Cakan-novella mindig maga a megváltás. A másik két jelöltet sem vetik meg, de ha választani lehet, akkor inkább Tóth Cakan neve mellé teszik az ikszet, mondták mosolyogva.
A helyszínről Kondrácsek Rajmund, utazó fogkefeügynök küldött egy rövid beszámolót: „Úgy adódott, hogy éppen Fokvárosban terítettem az árut, amikor a Regénytár megkért, szaglásszak egy kicsit a szavazóhely környékén. Miért ne, gondoltam, mert ahol sok ember tobzódik, ott a fogkefe is szépen fogy, és így is lett, mert amikor a helyszínen megjelentem, se perc alatt elkapkodták tőlem a cuccot. Igaz, mindeközben a bukszámtól, a zoknimtól és a cipőmtől is megszabadítottak, de sebaj, több is veszett Botswanánál. A hangulat tehát jó volt, sokat hülyéskedtünk, kifosztottunk néhány raktárt – én is a hónom alá csaptam egy mobilvécét –, aztán következett a kultúrműsor, amiről több képet és néhány bámészkodót lőttem. A szavazás menetére nem is nagyon emlékszem, mert a hangulat a tetőfokára hágott. Az viszont tisztán rémlik, hogy a tömeg Tóth Cakan nevét skandálja. Állítólag, mert jó író.”
Igen, látjuk a képen: piros sapkát visel 😉
Gratulálok!
Üdvözlöm innen is barátomat Evokanal Mazizit, aki valószínüleg részt vett az eseményen.