Szabadkáról utaztam Pestre, és mert a vonaton nagyon megszomjaztam, a Keletinél bementem az első resztoránba (vendéglőbe) és kértem egy sűrű szokkot (üdítőt). A pincér rám meredt, aztán kapcsolt:
– Maga biztosan bácskai magyar, ugye? – kérdezte.
– Jó hogy! – bólintottam, és gyorsan hozzátettem: – Ha van limenkás szokk (dobozos üdítő), az még jobb.
Később bementem egy uszodába, hogy kicsit fölfrissüljek, de a pénztárnál bazén-jegyet (uszoda jegyet) kértem. A hölgy udvariasan kijavított:
– Nálunk ez medence.
– Tudom, csak mi, Szabadkán bazénnak mondjuk – mondtam mosolyogva.
A zsebemben matatva keresgéltem a lícsnámat (személyi igazolvány), de csak a dozvolám (vezetői engedélyem) került a kezembe.
Később, a hotel felé ballagva a zebránál sárgán villogott a szemafor (közlekedési lámpa), én meg siettem, mert egy sofőr már kidobta a zsmigavacot (irányjelzőt). Odanéztem és láttam, hogy jókora prikolicát (pótkocsit) vontat.
A hotel recepciójánál kértem egy hémiszkát (golyóstollat), de rájöttem, hogy ezt itt nem értik, és kijavítottam magam örökíróra. A pultos furcsán nézett rám, aztán nagy levegőt vett és azt mondta:
– Töltőtoll megfelel?
– Ja, persze – mosolyogtam, és hozzátettem, hogy akár flómasztert (filctoll) is adhat.
Este a barátokkal zsúrkára (házibulira) mentem. A házigazda kérdezte: bort kérek vagy spricert? Mondtam, egy bevanda jobb lenne (vörösbor + víz), de ha nagyon ünneplünk, mehet egy kis vinjakolada is (vinjak + kóla). Úgy néztek rám, mintha ütődött lennék.
– Bocsánat, hogy nem hagytam kint a patikámat (tornacipőmet) – mentegetőztem, amikor láttam, hogy mindenki zokniban mászkál.
Reggel a szálláson megkértem a recepcióst:
– Tegyék rezervára a fűtést, nagyon meleg van! (azaz tegyék takarékra).
A hölgy bólintott:
– Máris lejjebb vesszük a termosztátot.
Aztán eszembe jutott, hogy a a trénerkám (melegítőm) zsebében maradt a kulcs, a suskavácom (suhogós esőkabátom) meg bent maradt a liftben. Mire a mondandóm végére értem, már a teljes személyzet röhögött.
Hazafelé a vonaton a kondukter (kalauz) kérte a jegyem. Előkotortam, és ő egy batrilámpa (elemlámpa) fényénél ellenőrizte le. A fülkében kisebb gúzsva (tömeg) alakult ki, de végül csak hazaértem. Otthon egy sofőr rádudált valakire, mondván: nem látja a szemafort. Én elégedetten mosolyogtam. Mindenütt jó, de a legjobb itthon. És ha itt-ott kobajagi (úgy-téve-mintha) eljátszom a fővárosi magyart, attól még a bácskai szavak úgy buknak ki a beszédemből, mint siska (egyenesre vágott haj) a sapka alól.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:
- easy
- Tóth Ágoston
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
