A föld nem szokott kiabálni, ha bajban van, legfeljebb reped. Magyarországon most ez történik. Ilyenkor, tavasz derekán a szárazságot még könnyű átmeneti kellemetlenségnek nevezni, amiről azt hisszük, el fog múlni az első nagyobb esővel. Csakhogy az eső nem érkezik meg. Az ország nagy részén hónapok óta nem esett elegendő eső, és az utóbbi években ez egyre gyakoribb jelenség. Rákerestem a HungaroMet friss agrometeorológiai adataira, ezek szerint a csapadékhiány növekszik, az aszály egyre nagyobb területre terjed ki, a szeptember óta összegzett csapadékmennyiség az ország jelentős részén 60–120 milliméterrel marad el az optimálistól. Mivel a meteorológia hosszú távon ma már csak tapogatózik, még ilyen jellegű reményeink sincsenek: nagy területre kiterjedő, jelentős csapadék nem valószínű, a talaj tovább szárad.
Ez egy valódi katasztrófa. Nem olyan, mint a vörösiszap volt 2010-ben, amelyet ma már teljes egészében befedett a feledés. Az aszály ennél sokkal veszélyesebb, mert nem csak egy területre korlátozódik, és lassan, észrevétlenül a nyomorúság felé terel bennünket. Először csak a vetés kel rosszul, aztán a gyümölcs lesz kevesebb, de erről a városi ember mit sem sejt. A boltba továbbra is megérkezik a külföldi, ki tudja, milyen vegyszerekkel szállíthatóvá tett ropogósan csábító alma, nem beszélve az ugyancsak behozatali búzából készült lisztről. Észrevétlen marad az is, hogy a takarmány drágul, mert a kukorica elszárad, hiszen a bizonytalan eredetű, ugyancsak import hús továbbra is ott lesz a szupermarketek polcain. Csak a gazdálkodók látják a valóságot, ám ők annyira kisebbségben vannak, hogy a hangjuk elvész a médiát betöltő hangzatos szólamok között.
Minden új kormánynak megvan az első nagy vizsgája. Az előző korszak elején ott volt a vörösiszap-katasztrófa, ami egyszerre ipari, környezeti és emberi tragédia. Aztán jött a 2013-as rekordárvíz, amikor a Duna Budapesten 891 centiméteren tetőzött, és az ország homokzsákok mögé sorakozott föl. Most könnyen lehet, hogy a következő kormányt nem a túl sok víz fogja próbára tenni, hanem annak égető hiánya.
Az aszály persze nem kampánytéma. Nem lehet vele tömegeket hergelni, nem lehet belőle kétperces videót összevágni, és bár manapság ezen a téren már semmi sem lehetetlen, nem lehet az előző hatalom nyakába varrni. De ettől még ez lesz a fő kérdés, nem pedig az, hogy a kultúra frontján ki mennyi pénzt fog kapni az új leosztásban, vagy hogy a következő politikai divattéma melyik oldalon vált ki hangosabb felháborodást. Százszor, ezerszer fontosabb ennél, meg minden egyéb politikai pózolásnál, csatározásnál az, hogy lesz-e víz a talajban, lesz-e termés, lesz-e értelmes vízgazdálkodás. Mert ha nem lesz, akkor minden vita egyre inkább a vízről fog szólni.
A vízügy, a mezőgazdaság, a természetvédelem és az élelmiszer-biztonság itt összeér. Nem lehet külön minisztériumi fiókokba zárni őket. Az aszály nem kér kormányprogramot, csak leteszi elénk a hozadékait: kisebb termést, nagyobb importkitettséget, drágább élelmiszert, elnéptelenedő vidéket, türelmetlenebb társadalmat.
Szép feladat lesz ezt megoldani.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:
- easy
- mokusfacan
