Az ajándék – jelenetpályázatunk díjnyertes munkája

MINISZTER: Az igazat megvallva éppen egy komoly értekezletről jöttem el.

IGAZGATÓ: Hálás vagyok, hogy időt szakít rám. Kérem, üljön le!

Helyet foglalnak

Higgye el, nem kértem volna ezt a beszélgetést, ha nem látnám feltétlen szükségét.

(csönd)

IGAZGATÓ nem mer szólni, MINISZTER egy ideig türelmesen vár

MINISZTER: Mit csinált már megint?

IGAZGATÓ: (megkönnyebbülve) Az ön édesapja egy igen kedves ember. Ismerjük mind a könyveit, és szeretjük is azokat. Nagy kár, hogy nem ír többet.

MINISZTER
Kár. Amikor írt, általában nyugton volt. Viszont most?

IGAZGATÓ: Most, hogy is fogalmazzak, nos, az ön édesapja igencsak élénk életet él.

MINISZTER: Azért jöttem be, mert az apám túlságosan jól érzi magát?

IGAZGATÓ: Dehogy! Mármint, jól érzi magát, de ezért nem hívtam volna ide. Tudja, az én szakmám olyan, mint egy gondnoké. Ha minden rendben van, akkor láthatatlan vagyok.

MINISZTER: Az én szakmám pedig olyan, mint egy cirkuszi lóé, mindig látszom. Kérem, igazgató úr, rukkoljon elő a problémával, mert tényleg mennem kell. Mit csinált az apám?

IGAZGATÓ: (előrehajol, halkan, kimérten beszél) Az ön édesapja… aktív… szexuálisan… nagyon.

(döbbent csönd)

MINISZTER: Igeeen.

IGAZGATÓ: (még mindig halkan, kimérten) Nagyon, nagyon aktív.

(csönd)

MINISZTER: (ő is halkan) Megerőszakolt valakit?

IGAZGATÓ: (hevesen) Dehogy, miniszter úr. Szó sincs erről. Hogy gondolhat ilyesmit? (bocsánatkérően) Mármint persze gondolhat, ha úgy tetszik, de azért ez kissé merész feltételezés az édesapjáról.

MINISZTER: Akkor nem értem. Önöknél tilos a…

IGAZGATÓ: Szex? Nem.

MINISZTER: Szóval lehet.

IGAZGATÓ: Lehet. Ebbe nem szólunk bele.

MINISZTER: De van egy kvóta, ugye, mondjuk havi egy, amit túllépett az apám?

IGAZGATÓ: Nincs kvóta. Sőt, ellenkezőleg. Azt tapasztaltuk, hogy a bentlakóink egészségi és mentális állapotán kifejezetten javít a… romantikus kapcsolat.

MINISZTER: (bólint) De az apám túlzásba viszi, ugye? Mind mindig mindent.

IGAZGATÓ: (kimérten) Az ön édesapja ezen a téren kihasználja a házon kívüli lehetőségeket is.

(feszült csönd)

MINISZTER: (megdöbbenve felejti el miniszter voltát) Az apám kurvázni jár?

IGAZGATÓ: (sóhajtva) Nem. Az ön édesapja az otthonba hozza a kurvákat. Telefonon rendeli őket. Hetente háromszor, néha többször. Ilyenkor pizzát is rendel. Pizzát és kurvát.

MINISZTER: (döbbenten) Heti háromszor.

IGAZGATÓ: Vagy még többször. Néha kora reggel.

MINISZTER: De hogy bírja? Ha jó formában vagyok, heti kétszer összejön. De kampány alatt…

IGAZGATÓ: Nem csak erről van szó.

MINISZTER: Örömmel hallom.

IGAZGATÓ: Az ön édesapja, a legtöbb esetben ezeket a szolgáltatásokat nem magának rendeli meg. Magának is, persze, és ezzel semmi baj nincs. Viszont az ön édesapja ezeket a szolgáltatásokat sokszor más bentlakó számára rendeli meg. Az ön apja…

MINISZTER: Egy strici?

IGAZGATÓ: Dehogy, ellenkezőleg! A lányokat üzletszerűen futtató személyek hasznot húznak ebből a tevékenységből. Ellenben az édesapja ezeket a szolgáltatásokat a saját zsebéből állja. Azt hiszem, ez itt a legnagyobb baj. Vendégeink közül egyre többen használják ki az édesapja nyújtotta lehetőségeket. Ha ez így megy tovább, kénytelenek leszünk megszorításokat alkalmazni, holott ez elveinktől igencsak távol eső szándék.

MINISZTER: (felemeli a kezét) Állj! Összefoglalom, hogy jól értem-e. Az apám, már bocsánat, de örömlányokat látogat, és másokat is befizet egy-egy menetre.

IGAZGATÓ: Több-több menetre. Igen. Azért hívtam ide, hátha meggyőzi őt.

Kopogás az ajtón

IGAZGATÓ: Igen!

Apa lép be, arca felderül, MINISZTERhez siet

APA: Tudtam, hogy itt vagy. Láttam a fogdmegjeidet és azt a koromfekete batárt.

MINISZTER: (feláll, üdvözli apját) Szia, Apa! Jól nézel ki.

APA: Jól is vagyok. A szülinapom két hét múlva lesz, vagy behívtak szülői értekezletre?

IGAZGATÓ: Azért hívtuk be a fiát, író úr…

APA: Ne írózzon itt nekem. Hat éve nem írtam mást, csak bevásárló listákat. Arra szükség van, mert rohamtempóban hülyül az ember, mintha az esze készakarva vágtatna a sír felé, és közben le akarná hagyni a testét.

MINISZTER: Apa, ahogy hallom, a testedet egészen rendesen karbantartod.

APA: Hát, tény, ami tény. Naponta legalább két kilométert gyalogolok. A park, aztán a főút a közértig, ja, akkor összesen három. Látod, hogy hülyülök. Egy idő után a kettő meg kettő az öt, és nem ez benne a legelkeserítőbb, hanem az, hogy ezzel te boldogan kiegyezel.

MINISZTER: Apa, pontosan tudod, hogy miről beszélek.

APA: Igen?

MINISZTER: Igen.

APA: Azért segítesz?

MINISZTER: Készséggel. Az örömlányokról van szó.

APA: (IGAZGATÓhoz) Feldobott. Ez nem volt szép magától. Spicli.

MINISZTER: Apa, nem dobott fel. Csupán elmesélte, hogy egy kuplerájt csináltál az otthonból. Mégis hogy képzelted?

APA: Még csak el sem kellett képzelnem. Elég volt az anyádra emlékeznem, és máris rikoltozni kezdett a főhadnagy.

MINISZTER: Jézusom, ne!

APA: Mit ne? Te is így születtél. Vagy mégsem beszéltem ezekről a dolgokról neked, amikor kamaszodtál? Elfelejtettem. A fenébe! Ezt is.

MINISZTER: De, beszéltél róla. Életem legkínosabb beszélgetése volt.

APA: Na, bumm! Szóval, ha rikoltozik főhadnagy, akkor nincs mit tenni, fiam. A parancsot teljesíteni kell.

IGAZGATÓ: Főhadnagy?

APA: Löveg, pimpalló, ágyú, dióverő, nyelestojás, dorong. Vannak közvetlenebb szinonimák is úgymint…

IGAZGATÓ: (védekezően emeli fel a kezét) Értem.

MINISZTER: De a főhadnagy nem kifejezetten azt parancsolta, hogy profikat hívj, ugye?

APA: Miért, kit hívjak? A nővérek lepattintanak minket.

MINISZTER: (tétován) Értem. Persze. De azért az itt lakók több mint fele nem férfi, ha jó tudom…

(csönd)

APA: Kisfiam. Úgy fogalmazok, hogy még a te korosztályod is megértse. A garázsodban két autó áll. Az egyik egy már a nagy háborúban is szolgált Volkswagen bogár, a másik pedig egy idén kijött modell, olyan, amivel most is idejöttél. Legyél őszinte, te melyikkel túráznál heti háromszor, anélkül, hogy kereket kéne cserélned, vagy órákat várnod az út mentén a sárga angyalra? Ha most azt válaszolod, hogy a bogarat, akkor vagy hazudsz, vagy hülye vagy. A bogár persze jó. Jó ránézni, körbefurikázni vele az udvaron, de kirándulni vele a szomszéd városba már nagy baromság. Én nem akarok rettegni, hogy a sárga angyal gondol egyet, fehér gúnyát húz, és örökre elviszi szervizbe valamelyik kis négykerekűt. Érthető voltam?

MINISZTER: Jobban is, mint kellene.

APA: És egy régi kocsinak nincs is olyan szaga, mint egy újnak. Akkor se, ha olyan illatosítót veszel bele. Az ülések huzata pedig megnyúlik…

MINISZTER: (kiált) Hagyd abba!

APA: Te még nem érted, miről beszélek.

MINISZTER: De tudom. Értem is.

APA: Ha értenéd, akkor most erről nem beszélgetnénk. Fiam. Erre nekem szükségem van, és nem tilthatod meg. Jó érzés. Szeretem. Szeretem a nőket. Szeretem a testüket, ahogy ölelnek. Férfi vagyok megint, és ez jó érzés. Majd, ha kihűl belőled és hiányozni fog, akkor érted meg, miről beszélek, de akkor mi már nem beszélgetünk erről. Sőt, semmiről. De most elmondom, hogy az élet pont erről szól, erről a jó érzésről. Ezért érdemes élni. Persze másért is, a jó könyvekért, egy jó beszélgetésért, egy pohár isteni burgundiért, azokért a hülye, szentimentális napfelkeltékért, mert hidd el, a napfelkelték ezerszer szebbek a naplementéknél, és minél idősebb leszel, annál inkább így fogod ezt érezni te is. Mindezért érdemes élni, de ha ebből kihagyod a nőket, a keblüket, az ölüket, a hattyúnyakukat, a combjaik által bezárt lágy ívek titokzatos látványát, ha kihagyod az érzést, hogy mindennek a te számodra még mindig van értelme, hogy öregesen pöfögő testednek még mindig lehet öröme ezen a misztikus vidéken, ha lemondasz ezen hegyek és dombok felfedezésének boldog erőfeszítéséről, melynek csúcsán örömteli kiáltással és megkönnyebbült sóhajtással adod tudtára a világnak, hogy tiéd a dicsőség, akkor magáról az életről mondasz le. Én pedig még nem akarok lemondani. Élni akarok.

(csönd)

MINISZTER: Apa, én nem akarok semmit megtiltani. Szeretlek. De az, hogy másokat is befizetsz, az azért túlzás, nem?

APA: Tagadjam meg mindezt a többiektől? Soha nem lennék ilyen kegyetlen. Nekem van pénzem, nekik nincs. Ez ilyen egyszerű. És amíg nekem van, addig ők is érezni fogják, amit én. Az összes barátom. Mindenki. Minden itt lakó öreg csóka, aki még élni akar, és akikkel több időt töltök egy hét alatt, mint veled egy évben. Ha pedig elfogy a pénz, akkor elfogy. Majd böjtölünk. De aki ezt el akarja venni tőlünk, az gazember. Ne akard elvenni te sem. (felderül az arca) Sőt, ha valóban törődsz velem, akkor ezt adod születésnapomra. Ez aztán tényleg ajándék lenne. Minden öreg születésnapja. Szabad nőt mindenkinek! Szex receptre! Ez, látod, igazi szociális jótett lenne. Olyan, amiért érdemes politikusnak menni. Áldanának az öregek. Újjászületnének. Tudod, mit? Ezt kérem ajándékba fiam, a születésnapomra.

MINISZTER: Nem vagyok mindenható.

APA: Miniszter vagy. Az éppen elég.

MINISZTER: De apa!

APA: Ne apázz itt nekem! Szerezz örömet az öregednek, és tégy valami hasznosat!

MINISZTER: Azért ennél vannak fontosabb dolgok is.

(csönd)

APA: Fiam, ez mozgatja a világot. Ha ennél fontosabbat ki tudsz találni, hallgatom.

(csönd)

És gondolj az öregkorodra!

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.