Korábbi ígéretünket megtartva, ma új rovatot lanszíroztuk. A kezdeményezés célja nem kevesebb, mint a magyar írótársadalom rejtett titkainak minél szélesebb körű föltérképezése. Tudjuk, ez nem lesz villámgyors és pláne nem könnyű folyamat. Azokkal a bagatell apróságokkal, amelyek nyomára szeretnénk jutni, még maguk az érintettek sincsenek tisztában, de reméljük, ez a példa nélküli ötlet önmagát fogja fölgerjeszteni a láncreakció szintjére. Abban bízunk, hogy ha egy író észreveszi, hogy a cimobrája – vagy a vetélytársa – már megvillant a rovatunkban, azonnal megörvendeztet bennünket valami jósággal, csak hogy le ne maradjon. Úgyszólván biztosak vagyunk abban, hogy egy idő után ez lesz az íróság valódi értékmérője: aki jelen van a Regénytár Írótitkok rovatában, elmondhatja magáról, hogy pozitúrát vívott ki magának az egyetemes magyar irodalomban.
Várjuk tehát az írótikokat, akár spontánul, akár spontánatlanul érkezzenek, és bár nem tudjuk leellenőrizni, hogy az önvallomások mennyire fedik le a valóságot, arra szeretnénk ösztönözni mindenkit, hogy ne apokrifet írjon, hanem valami olyasmit, ami máshol nem jelent meg sem elektronikus, sem nyomtatott formában.
Rovatindító írásunk a kiváló tehetségű Kerékgyártó György miniatúrája, s mint ilyen, telistele van szelíd öniróniával és regénytáras humorral. Ezen a linken találhatják.
Legalább egy ISBN-számmal rendelkező saját kötet kell hozzá.
Mi a feltétele annak, hogy valaki bekerüljön a gyűjteménybe?