Téved, aki azt hiszi, hogy a zsarolás a jól fésült gengszterek műfaja. Ez ma már nem parkolók félhomályában történik, nem bőrkabátos alakok csavarják meg a nyakunkon az inget, hanem a kényelmünk láthatatlan őrei. A zsarolás telefonunk kijelzőjén, laptopunk monitorján, vagy a tabletünkön jelenik meg, és olyan természetességgel van jelen az életünkben, hogy már szinte észre sem vesszük. Pedig ha jobban belegondolunk, a „fizess, és békén hagylak.” felszólítás semmiben nem különbözik attól, amit a klasszikus értelemben vett gengszterek csinálnak.
A Meta, vagyis a Facebook anyacége, mostanra már leplezetlenül a szemünkbe mondja: ha nem akarod, hogy teleszórjuk az életed reklámokkal, akkor fizess. Ha nem fizetsz, beletolunk az arcodba a barnító krémtől a random gyanús dropshipping cuccokig mindent, amire nem vagy kíváncsi. Fizess, és mi békén hagyunk. Semmi plusz szolgáltatás, csupán leveszik a mancsukat a torkunkról. Tiszta Chicago, 1929, csak most még géppuska nélkül.
És persze a Meta csak az egy a sok közül. A YouTube is ebből profitál: ha nem vagy hajlandó fizetni a prémium szolgáltatásért, megnézheted az egyperces macskás videó előtt a harminc másodperces reklámot, aztán még kettőt közben, majd egyet a végén. És ne legyenek illúzióink: ezek a reklámblokkok nem azért kerültek oda, mert a cég fejleszteni akarta a platformot, hanem kizárólag azért, hogy kellően idegesítő legyen az élmény. Pont annyira, hogy végül megadd magad, és kinyisd a pénztárcádat. Egy klasszikus kínzási technika: addig csöpögtetjük a vizet a homlokodra, amíg rá nem jössz, hogy olcsóbban megúszod, ha fizetsz.
A Spotify ugyanezt csinálja. Szól a zene, majd jön az idióta hang: „Fáradt vagy a reklámoktól? Próbáld ki a Spotify Prémiumot!” – és ezt a mondatot akár hajnali háromkor, a hetedik idegrángást okozó reklám után is megkapod. Az embernek ilyenkor óhatatlanul eszébe jut a klasszikus utcai zsarolás: „Szép kis bolt ez, kár lenne, ha valami történne vele…”
De ne ragadjunk le a digitális szolgáltatóknál. A modern autóipar is ráérzett a lélek kifacsarásának ezen hatékony módszerére. Az autódban benne van az ülésfűtés. Már úgy értve, hogy fizikailag ott van. Be van szerelve. Működőképes. De nem kapcsol be, ha nem fizetsz rá extra havidíjat. És ez nem valami rossz tréfa: a BMW, a Mercedes és több más prémiumgyártó már teszteli ezt a modellt. Nem arról van szó, hogy külön meg kell venni az ülésfűtést – azt már kifizetted az autó árában. Hanem arról, hogy havonta perkálnod kell, hogy használhasd azt, ami már a tiéd. Mi ez, ha nem pofátlan zsarolás?
És persze ott vannak a jó öreg bankok. Pénzt tartasz náluk, hogy biztonságban legyen. Ők pedig ezzel a pénzzel dolgoznak, fialtatják, hiteleket adnak ki belőle, kaszálnak vele. És mit kapsz te? Nos, azt a kegyet, hogy fizethetsz nekik, amiért őrzik a pénzedet. Számlavezetési díj, tranzakciós költség, értesítési díj, lekérdezési díj – néha az az érzésed, hogy a következő lépés az lesz, hogy havi kétezer forintért garantálják, hogy nem nullázzák le a folyószámládat.
A légitársaságok pedig szinte tökélyre fejlesztették a fizetős nem-kényelmet. A jegyed megvan? Szuper. Akkor fizess azért, hogy ne a repülőgép vécéje melletti, háttámláját nem dönthető ülés jusson. Ja, és ha bőröndöd is van, az már egy másik árfekvés. És ha szeretnél beszállni a gépbe az első csoportban, hogy legyen hely a kabinban a csomagodnak? Az is újabb opció. A végeredmény: háromszor fizetsz azért, amit húsz éve még alapból megkaptál.
Mindez persze teljesen legális. Papíron minden rendben van. Sőt, a cégek PR-osai még mosolyogva el magyarázzák, hogy ez mind a te érdekedben van. A választás szerintük szabad. Eldöntheted, hogy mit akarsz. De nekem valahogy az a gyanúm, hogy az a bizonyos mondat, amit a gengszterfilmekből ismerünk, kimondatlanul is ott lóg a levegőben: „Te döntesz: fizetsz, vagy…”
A modern kapitalizmus már nem arról szól, hogy valamiért fizetsz, amit megkapsz, hanem arról, hogy azért fizetsz, hogy valamit ne kapj meg. Ne kapj reklámot. Ne kapj idegesítő funkciókorlátozást. Ne kapj kéretlen zajt, megszorítást, frusztrációt.
A legijesztőbb az, hogy ehhez már szinte hozzászoktunk. Elfogadtuk, és csendben fizetünk. És közben már fel sem tűnik, hogy mindez lassan átszövi az életünket. Hogy a csend, a nyugalom, a békén hagyás ma már nem alapjog, hanem prémium szolgáltatás.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:
- easy
- teringette
- mokusfacan
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
