Gratulálunk, nem nyert!

2023-02-16
326 olvasó

A játékszenvedély nagy átok, ezt bárki tanúsíthatja. Az ember csak nyer és nyer, miközben folyamatosan arra vágyik, hogy egyszer az életben amúgy tiszteségesen veszítsen, és ne valami csipcsup összeget, hanem akkorát, hogy a gatyája is rámegy. Vegyük azt a helyzetet, amikor beül a kaszinóba, és nekiveselkedik játszani. Abszolút mindegy, hogy ruletten, rablópókeren vagy kockán tesz kísérletet, mire észbe kap, már folyamatosan zsebeli be a nyereményeket. Mert annál a tapasztalatnál, amit a zsetonok hajigálása közben felhalmoz, nem létezik nagyobb kincs az univerzumban. Aki ebben kételkedik, próbálja úgy megszerezni ezt a mély és hasznos életbölcsességet, hogy egy szamárfüles kártyalapot sem vesz a kezébe. Mondhat amit akar, hadoválhat az élet nagy kérdéseiről, a körülötte állók csak mosolyogni fognak rajta, mert látják, hogy a tapasztalatok terén egy sóher. Az ilyen alakokat senki nem veszi komolyan. Hiába hencegnek azzal, hogy sikeresek az életben és hogy egy kebelcsoda a szeretőjük, ez semmit nem ér a szerencsejáték közben felhalmozott tapasztalatok nélkül.

De a kockázat hatalmas, mert az ember úgy van kalibrálva, hogy soha ne veszítsen. Azért veri el a pénzét és csapja zaciba a vagyontárgyait, hogy ezt a folyamatos nyerő szériát megússza, és elérje azt az állapotot, amit balszerencse néven tart nyilván a tudomány. Apránként meg is fogom magyarázni, miért van nagy szüksége mindenkinek erre a lelkiállapotra, de hogy jobban értsék a helyzetet, muszáj egy példával előrukkolnom.

Van nekem egy ismerősöm, a Szuszvánek. Jó negyvenes ürge, még mindig az anyjánál lakik és szereti a sült oldalast, de nem erről híres, hanem hogy szenvedélyes játékos. Szinte mindennel megpróbálkozik, ami veszteséget hozhat. A szupermarketben például kapásból szedi le az árut a polcról, és csapja bele a kocsijába, pedig ha megnézné a mobilját, a cég applikációján játszi könnyedséggel megtalálná az akciós árukat, amivel rengeteget takaríthatna meg. De Szuszvánek nem akar megtakarítani. Próbálkozik, hátha egyszer az életben veszíteni fog, vagy legalább megéri azt, hogy a pénztárnál nem szól rá a kisasszony, hogy bocsánat uram, ha a póréhagymából két köteget vásárol, ma kap rá tíz százalék engedményt. Szuszvánek ilyenkor megszégyenülve kiáll a sorból, visszamegy a póréhagymás pulthoz, és betesz a kocsijába még egy köteget a szóban forgó zöldségből. Közben nyugtázza, hogy már megint nyert néhány forintot, vagyis az a trend, hogy mindig, mindenki csak a javát akarja, folytatódik.

Ugyanez a helyzet az élet más területein. A postaládában talál egy levelet, hogy nyert egy ingyenes vastagbél-tükrözést. Még föl sem dolgozza az ebből adódó sokkot, máris elébe penderül a szomszédban lakó elvált asszony, hogy most éppen van egy szabad órája, ha Szuszvánek úrnak nem derogál, megmasszírozza a derekát. Természetesen ingyen, bár egy ilyen óra számlázva kifut egy tízesre.

A barátom tudja, az asszony bolondnak nézné, ha ezt visszautasítaná, szóval a bajok egyre csak halmozódnak. Aztán, amikor Szuszvánek a póréhagymáival végre hazaténfereg, és leül a gép elé, hogy netezzen egy jót, egymás után fut bele azokba az oldalakba, ahol kedvezményesen kínálnak számára különféle árucikkeket. Az ilyen nyerési esélyeket még kikerülgeti, de a könyveket már nem. A minap például talált egy regényt – valamelyik mai magyar író terméke –, ami bár alig néhány hete jött ki a nyomdából, mégis negyven százalékos árengedménnyel vesztegetik a webshopokban. Van olyan élőlény az ízeltlábúaktól napjainkig, aki képes ellenállni ekkora nyomásnak? Szuszvánek nem éppen acélos jellem, ezért sorra veszi meg ezeket a kiadványokat, és bosszankodik, hogy a fene essen a magi magyar prózairodalomba: már megint nyert rajta egy tetemes összeget.

Tudom, önök erre azt mondják: ha a barátom ennyire odáig van a veszteségért, és ha ilyen elementáris módon vágyik rá, miért nem próbálkozik a szerencsejáték legördögibb formájával, amelyben számokat kell megtippelni? Nos, kérem, a barátom ezen a téren is tett lépéseket, de csalódás érte, mert bár szorgalmasan pumpálta a pénzt ebbe a kísérletbe, a tapasztalatai csak sokasodtak. Ha a mély gyökerekkel rendelkező játékbölcsességet jegyeznék a tőzsdén, ő most a saját jachtján hajókázna a Karib-tengeren. Más szóval: abból a pénzből, amit lottóra és sportfogadásra költött, egy minden képzeletet felülmúló tapasztalati tőkére tett szert. Nem viccelek: a szellemi tulajdon jegyezhető tétel a cégek birtokviszonyában.

Szuszvánek tehát dúsgazdag, és ez az, amiből elege van. Szeretne egyszer olyan helyzetbe kerülni, hogy a mobilapplikáción felbukkanó kaparós szelvénye alatt egy otromba lószerszám legyen látható, ne pedig aranybetűkkel az, hogy ön nyert. Arra vágyik, hogy egyszer úgy istenigazából becsapják, például az egészségügyben, ahol nem elég az, hogy minden ingyen van, az embert még az időmilliomosság illúziójával is kecsegtetik. Ha legalább egyszer azt mondanák neki, fáradjon be uram, azt ajtó mögött rögtön elvégezzük a kért vizsgálatot, Szuszvánek csettintene, hogy ez igen! Veszítettem egy csomó várakozási időt, mi több, ezen a téren jószerével kifosztottak, mert lám, belekényszerítettek a modern idők zakatolásába. Megvizsgáltak és most rohanhatok haza, gyógyulni. Csak lassan azzal a beteg testével!, mondja ekkor az orvos, kontrollra két hét múlva a magánrendelésemben várom. Mennyibe fekszik az nekem?, kérdi Szuszvánek. Huszonöt lesz, kesben, nekem fizetve, mondja a doki. Ezzel el is dől, hogy a barátom ismét nyert egy raklapnyi élettapasztalatot. A doki magánrendelésben fogadja, vagyis kitüntetett figyelemmel, nem így tessék-lássék módon, ahogy az SZTK-ban. Az sem változtat ezen, hogy a magánrendelésben éppen csak rápillant, és már küldi is a recepcióra, hogy egyeztessenek a következő kontroll időpontjáról. Nyerés a nyerés hátán, mondja a barátom, mert a recepciós kislány olyan csinos, hogy öröm ránézni.

Otthon aztán belebotlik a szerelőbe, akit az anyja azért hívott, hogy javítsa meg a rezsót. A mester ügyes, és csak pianóban szidja a kormányt, mert ezzel a politikával tökreteszi a becsületes, kétkezi vállalkozót, de számla nélkül dolgozik, jelezve, hogy igény szerint azt is adhat, ám úgy a javítás sokkal drágább lesz. Ez a lehetőség persze inkább csak elméleti, viszont azzal, hogy a munkára számla nélkül nincs semmilyen garancia, Szuszvánek megint nyert. Övé a szerencsejátékból adódó bizonytalanság érzése, hogy ha a beszerelt alkatrész befuccsol, nincs olyan szerv akinél a trehány munka miatt reklamálhat. Ez a fajta lebegés, és az adrenalin szabadpiaci áramlása a legnagyobb vagyon ebben az országban. Nálunk a black friday egész éven át tart, minden akciós, az árak már embrionális állapotukban is kedvezményesek, és bármerre nézünk, mindenütt egyszer adódó, megismételhetetlen lehetőségekbe botlunk. Az itt élő szerencséseknek esélyük sincs arra, hogy megtapasztalják a hazardírozás másik oldalát.

Pedig Szuszvánek csak arra vágyik, hogy egyszer valaki azt mondja neki: gratulálunk, ön veszített, mert kívül került ebből a szédületesen kavargó, olykor álságos, máskor irracionális, de mindig permanens módon bosszantó lapjárásból. Akkor a barátom megértené, mi az, hogy boldogság.

Fém Jenő

Kovácsüllőn, samukalapáccsal fémjelzett magyar prózaíró, akinek esszészerű írásai a jegyzet, a tárca és a szépirodalom határán egyensúlyoznak.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL