Rejtő Jenő most bizonyára elismerően csóválja a fejét odafönt, miközben a felhők sűrűjén keresztül letekint erre a nélküle igencsak szomorúvá lett világra. Meglehet, hogy Heltaival, Karinthyval együtt vizsgálják a kialakult helyzetet, és rövid időn belül közös nevezőre jutnak. „Jencikém” – mondja Karinthy. „Nem hittem volna, hogy ezek odalent valaha is képesek lesznek fölülmúlni az Uram, a késemért jöttem kezdetű opuszodat”. Jenő szelíden vállat von, és azt mondja: „Az írói fantázia a valósághoz képest csupán csak macskafütty.” Ezzel a többiek is egyetértenek, majd a hír fölé hajolnak, amely számunkra itt olvasható.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!