„Tételezzük föl, hogy a gyilkosság, mint valami járvány, megfertőzte az egész várost. Aztán játsszunk el ezzel a gondolattal, mert amíg beérünk a munkahelyre, ráérünk. Itt van például ez a nagypapakorú férfi, aki egy kerekeken gördülő koffert ráncigál. Lehet, hogy az éjjel megölte a szomszédját, és most éppen a tetemet szállítja valamilyen titkos rejtekhelyre. Az a kocogó nő meg szemtelen módon balra törekszik, pedig a járdán is működik a KRESZ-es jobbra tartás. Olyan gonosz a tekintete, mintha a férjét savazta volna le a fürdőkádban. Bármit elképzelhetünk, semmi sem lesz ahhoz képest, ami ebben a pillanatban a világban történik.”
Az Át a hídon című novella ezen a linken olvasható.
Hát igen: érdekes irodalmi lehetőség volna mindezt megírni a koldus szemszögéből is. Volna hozzá kedve, esetleg? 🙂
Szerintem, azt a koldus a hídon is ilyen tépelődések után költözött át a túloldalra. A hajnali irodába induló pasas miatt.