CipurkaKalandos körülmények közepette, ám épségben megérkezett Budapestre Pjotr, a szibériai hidegekben edződött mokány postagalamb, mégpedig SALÁNKI ANIKÓ nevével, mint valami fényes kitüntetéssel a begyén. Miután Pjotrt némi lélekmelegítővel meggeneráloztuk, figyelmünket nívódíj-szavazásunk jelenlegi állapota felé fordítottuk. Most, hogy már csak egyetlen kontinens, Ausztrália maradt hátra, érdekes fejleményeknek nézünk elébe: megtörténhet, hogy Bányai Tamás vagy Salánki Anikó lesz a végső győztes, mint ahogy az sem kizárt, hogy hármas holtverseny alakul ki, ha Monczai Attila az ausztrál webprogramozók jóvoltából begyűjti a kontinens elektori voksát. De ne szaladjunk ilyen meredek ívben a rúd elé, foglalkozzunk inkább Salánki Anikó ázsiai diadalával! Novoszibirszkből Nyikolaj Papamacsijevics Pamacskint, a Regénytár transz-szibériai főképviseletének kazánfűtőjét kértük helyzetjelentésre.
„Nálunk már jó ideje ropogósan hideg van” – mondta Pamacskin –„ ,de a Regénytár Nívódíj szavazásának izgalmától hevítve nemigen törődünk vele. Alaposan fölkészülve vártuk a voksolókat, telepakoltuk a spájzot vodkával, uborkával, és aki betért hozzánk a lakcímkártyája fénymásolatával, meg az általa támogatott jelölt nevével, nem távozhatott, amíg meg nem ivott legalább tizenhat kupicával az erősebbikből. Hogy miért pont tizenhattal? Mert ez egy szép, kerek szám. Ám térjünk rá a lényegre: a jelöltek mindnyájan nagy tekintélynek örvendeznek Ázsiában, de Salánki Anikó idén valósággal kilőtt a mezőnyből. Különösen a cseremisz népesség körében bizonyult népszerűnek. Az irodalomban megőszült Jegor Cseremejev meg is fogadta, hogy ha Salánki Anikó lesz az eletori szavazatunk nyertese, anyaszűz meztelenre vetkezve megmártózik az Ob folyóban. Fogadalmát jó cseremiszhez és elkötelezett irodalmárhoz méltó módon többünk szeme láttára teljesítette.”
Mai fotónk Jegor Cseremejev fogadalmi fürdését örökíti meg.
