CipurkaMa hajnalra virradóra megérkezett Budapestre a szemkápráztató szépségű Cuzcóból útjára bocsátott bak galamb – név szerint Rodriguez –, csőrében a Regénytár latin-amerikai rajongótábora által kialakított elektori vokssal. A galamb lába szárára kötött piciny tekercsről BÁNYAI TAMÁS neve bontakozott elő. A tények hátterét feszegetve megkérdeztük cuzcói kirendelt szakértőnket dr. Salvatore Bracettinit, a neves szövegarcheológust, aki éppen a magyar–inka nyelvemlékek fölkutatása érdekében folytat ásatásokat a cuzcói halpiacon.
Dr. Salvatore Bracettini a következőket hozta a tudomásunkra: „Annak ismeretében, hogy Bányai Tamás világjáró körútjai során Latin-Amerikában is megficergett, nem csoda, hogy megnyerő személyisége által oly sok hívet szerzett magának. Ehhez már csak adalék az a körülmény, hogy Latin-Amerika szerte számos country club működik, amelyek java része BÁNYAI TAMÁS kötetek árusításával is foglalkozik. Bizton állíthatjuk tehát, hogy a kontinensen jelentős BÁNYAI-kultusz tapasztalható, legalábbis a Regénytár elszánt rajongóinak körében.”
Érdekes adalék mindehhez a Cuscói Magyar Kolónia vezetőjének, dr. Tóthffy Achillesnek a véleménye is, aki a hírről értesülvén sürgős lábmosását szakította félbe: „A cuzcói magyarok nevében állíthatom, hogy kontinentális elektori voksunk híven tükrözi azt az idegállapotot és emocionális túlfűtöttséget, amellyel tagságunk a Regénytár Nívódíjhoz viszonyul. Személy szerint nagy BÁNYAI rajongó vagyok, de ezt inkább titokban tartom, és rohanok ünnepelni.”
Lapzártánk pillanatában Cuzcó irodalomkedvelő népe spontán fiesztával ünnepli az elektori voks célba érkezését, felváltva éltetve BÁNYAI TAMÁST és RODRIGUEZT a keménykötésű postagalambot. Alábbi képünk ezen a fiestán készült:
