El tudjuk képzelni, mekkora adrenalin-koncentráció halmozódik föl az Olvasókban, amikor nívódíjunk újabb fejleményeit várják. Most például Ausztrália hozza ránk a frászt – természetesen jó értelemben –, mert reggel Budapestre érkezett Maurice, a kissé bohém galambpostás, és meghozta Alice Springsből az újabb kontinentális nívódíj-szavazatot. Idén ez a vörös földjéről, és ilyenkor decemberben szinte elviselhetetlen forróságáról híres sivatagi város adott otthont az Ausztrália szerte nagy számban létező Regánytár-fanoknak, akikhez bevett szokásuk szerint, az őslakosok is csatlakoztak. A jó hangulatú fesztiválozás (képünkön) végén cseppet sem meglepő eredmény született, de erről inkább helyszíni tudósítónkat, Bedirhan Mujkicsot kérdeztük:
„Ausztráliában Bányai Tamásnak elementáris kultusza van. Az őslakosok némelyike még odáig is elmegy, hogy a Tamás név iránt érzett tiszteletből egy nagy T-betűt tetováltat a mellére (képünkön). Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a bozótosokban éppen úgy kedvelik a Bányai-műveket, mint a csillogó-villogó üvegpalotákban. A Bányai-jegyzetek szabadpiaci ára errefelé igen magas, és ha részt venne a közös regényírásban, az ott publikált szövegeinek ugyanekkora lenne az ázsiója. Örömünk, és döntésünk egyik megalapozója az a frenetikus útiriport-sorozat, amely mostanság bukkant elő a Regénytáron, élénken bizonyítva azt, hogy kedvenc szerzőnk a műfajváltásra is képes, és ha erre szánja magát, ugyanazt a szellemes, mosolyt fakasztó stílust képviseli, amely által megszerettük.”
A szavazás pillanatnyi állása, amikor már csak egyetlen kontinens maradt hátra (a képre kattintva az eredmény nagyobb méretben is láthatóvá válik):
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!