CipurkaÉs ez a szín a végtelen sztyeppék üdezöldje, amely fölött ott lebeg az ég fölfoghatatlanul csodálatos kéksége. Kublaj, a mokány galambküldönc sok ezer kilométert repült ilyen festői táj fölött, de ennek nem örült túlságosan, mert folyamatosan orosz légvédelmi ütegek és vándorsólymok abajgatták. A feladatát viszont így is megoldotta, és bár egy kissé megtépázva, ám megérkezett Budapestre, csőrében hozva a cetlit, amelyre Salánki Anikó neve volt ráhímezve. Szerzőnk így két kontinentális szavazattal rendelkezik, ugyanúgy, mint Kerékgyártó György, aki tegnap Európát kebelezte be egy albános huszárvágással.
A szavazás menetéről, körülményeiről helyszíni tudósítónk Cseremisz Aladár irodalomantropológus imígyen számolt be: „Ulánbátorban szép időnk volt, így nagy számú érdeklődő figyelte a Dzsingisz szobor mellől (képünkön), ahogy Kublaj elröppen Salánki Anikó nevével a csőrében. Mi, itt Ázsiában kissé messzire vagyunk a történésektől, de csak azoktól, amelyek tőlünk távol mennek végbe, mert a mieinkhez mindig nagyon közel tartózkodunk. Szintúgy, mint Salánki Anikó prózisztikájához, amely a csődörtejbor után a második legnagyobb kedvencünk. Nem mondanám, hogy ezzel a másik két aspiránst hátrányosan megkülönböztetjük, de hát ez van: szavazni kell, és a végén csak egy maradhat.”
