Hosszú és izgalmas utazásra vállalkoztak azok a Regénytár-rajongók, akik az észak-amerikai regionális központunkban adták le voksaikat valamelyik nívódíj-jelöltünkre. Ufóporos mellékutakon, misztikus csillagfénybe borult éjszakai sztrádákon kellett vezetniük olykor több száz kilométert, hogy a Furján Rita, Kerékgyártó György, Salánki Anikó triumvirátus egyik tagját a díjra jelölhessék. Külön érdekesség és egyben hátborzongató epizód, hogy a jeles esemény helyszínéül ugyanazt az épületet választottuk (képünkön), ahol az 1947 nyarán bekövetkezett – és mindmáig tagadott – ufóesemény leleteit tárolták. Talán ennek köszönhető az, hogy dr. James Ordinarynek, az Amerikai-magyar Könnyűirodalmi Társaság (AKT) tiszteletbeli elnökének a szavazatok összeszámlálása közben kinőtt a harmadik füle, a foga meg bekékült, de mindez nem akadályozta abban, hogy a rá jellemző alapossággal végezze a munkáját. Az amerikai olvasóközönség abban mélyen egyetértett, hogy Bányai Tamás korai halálával pótolhatatlan űr keletkezett a kontinens kulturális életében, mivel elhunyt szerzőtársunk emberemlékezet óta mindig besöpörte magának az észak-amerikai kontinentális szavazatot.
„Nos, kérem, ebbe az űrbe, mint valami kozmikus fekete lyukba ugrott be most Kerékgyártó György a maga írásművészetével, és kebelezte be a kontinens Regénytár-rajongóinak többségét. Kerékgyártó misztikus fantasztikus, ugyanakkor harsány humorú írásaival nemcsak a humanoid olvasók körében teremtett magának kaktuszt… öö… akarom mondani: kultuszt, hanem a Roswellt továbbra is nagy számban látogató élienek körében, akik már azt fontolgatják, hogy egy Kerékgyártó Forevör gyűjteményes kötettel tisztelegnek a nagy ívű szerző tér-idő kontinuumot feszegető írásművészete előtt” – értékelte a szavazás eredményét dr. James Ordinary, majd elment orrszőrzetet epiláltatni.
