Folytatódik a 2020-as Regénytár Nívódíj világszavazás, amelynek keretében ezúttal Dél-Amerikába, ezen belül pedig a csodálatos Bolíviába látogatunk. A Regénytár híveket idén La Paz egyik elővárosába, a minden tekintetben izgalmas El Altóba vártuk, ahol szépséges choliták voltak rendezvényünk háziasszonyai. Nívódíjunk jelentőségét bizonyítja, hogy nem mindenkinek sikerült magától értetődő természetességgel kiválasztani a számára legkedvesebb jelöltet, így a choliták olykor birokra is keltek egymással. Mivel ez arrafelé hagyomány, senki sem lepődött meg túlságosan, mi pedig örültünk a felhajtásnak. A járvány miatt most valamivel kevesebb rajongó jelent meg a helyszínen, mint amennyire számítottunk, de azok, akik vették a fáradságot, batyuikban magukkal hozták az otthon maradottak kokalevelekre írt szavazatait is, ezért kijelenthetjük, hogy a számszerű végeredmény jelentős.
A szavazatok összeszámlálásakor kiderült, hogy Dél-Amerikát Regényi Huba munkássága tartja izzásban. Az utóbbi időben underground klubok és titkos rajongói körök alakultak a tiszteletére, amelyek most az illegalitásból kilépve hírt adhattak magukról. Jelöltünk dél-amerikai sikere a szakértők szerint annak is köszönhető, hogy a kontinens szakítani akar a mágikus realizmussal, és ezt Regényi Huba komplex irodalmi munkássága révén kívánja megvalósítani. A helyszínről Kocsárdi Miguel, az inka-magyar nyelvemlékek kutatója így tudósított:
„Egy egész hetet töltöttem el itt El Altóban kokalevelet rágva, miközben arra vártam, hogy a szavazók megérkezzenek. Az unalom óráit megédesítendő, egymás után huppantottam meg a hevesebb vérmérsékletű cholitákat, de ez nem tartozik szorosan ide. A szavazás végül is rendben lezajlott, és ahogy azt a helyi sajtó is pedzegette, Regényi Huba hatalmas fölényét hozta. Személy szerint én imádom őt, klassz csávónak tartom, az írásait pedig megváltásnak. Úgy hallottam, a voksolás végeredményének hallatán spontán szimpátiatüntetések kezdődtek La Pazban, pedig a covidjárvány miatt ez illegális. Ez van, ha a népszerűség és a minőség összetalálkozik, amúgy meg majd csak lesz valahogy.”