Egy csodálatos reggelen a Mennyország puha felhőiről valami különös lélek, Szepi, unottan bámult maga elé. Már ezer éve ült ott, és bár körülötte minden csodás volt – az örök naplementék, az angyalok aranyhárfás zenéje, a végtelen szeretet hullámai – valahogy mégis úgy érezte, hogy ez az egész túl egyhangú.
Aztán egy újonnan érkezett lélek, aki halála előtt éppen a híreket böngészte, kérdőre vonta:
– Hallottál már a Pokolról? Ott van a nagy élet! Kaland, szenvedély, bulik, és valami elképesztő finom chiliszósz rotyog az üstökben.
Ez megfogta Szeppit. Mintha hirtelen megvilágosodott volna:
– Hát ezért unatkozom ennyire! Izgalomra vágyom!
És elhatározta, hogy megszökik. Le egyenest a Pokolba.
Első kísérlet – a lajtorja
Szepi először az angyaltól próbált kölcsönkérni egy Jákob-típusú lajtorját. De, az akit megkérdezett, gyanút fogott.
– Tán csak nem a Pokolba vágyol? Tudod, mekkora hőség van ott? És a helyiek sem túl barátságosak.
Szepi bólintott, hogy jól van, megértette, de a tervéről nem tett le. Addig mesterkedett, amíg felhőporból és angyaltollból össze nem rakott egy lajtorját. Amikor elkészült, elindult vele a Mennyország pereméhez, majd a lajtorját óvatosan lecsúsztatta a semmibe. De az angyaltoll odalent azonnal lángra kapott, ő pedig hanyatt zuhant, rá a puha felhőkre. Egy szigorú arkangyal ezt rögtön észrevette és felelősségre vonta.
– Mi ez a mutatvány, Szepi? – kérdezte szigorúan, de szeretettel. – Tudjuk, hogy unatkozol, de ez a te hibád. Miért nem próbálsz ki valami újat? Mi lenne, ha például megtanulnál hárfázni?
– Már tudok – mondta Szepi rezignáltan. – Csak lábujjakkal is, meg kéz nélkül, más elfoglaltság idefönt pedig nincsen.
Az arkangyal hümmögött valami olyat, hogy hát ez van, de legalább a klíma megfelelő, és távozott.
Második kísérlet – a Szent Mihály lova
Nem sokkal később Szepi egészen zseniális tervet eszelt ki. Piros édeni viaszból ördögszarvakat formált, majd elkötött egy fekete Szent Mihály lovat az angyalok istállójából. A szarvakkal a fején, lóháton indult a Pokol felé.
Amikor odaért, egy hatalmas, izzó szemű őrdémon feltartóztatta.
– Te meg ki a fene vagy? – bömbölte.
Szepi elmélyítette a hangját, hogy minél félelmetesebb legyen:
– Én vagyok az új démongyakornok! Az örök tűz őrzésére lettem beosztva!
Az őrdémon egy pillanatig tétovázott, aztán felhorkantott:
– Itt nem lehetsz gyakornok! Te mennybéli vagy! Kilátszik a felhőcsipkés segged!
Azzal lekevert neki egy hatalmas pofont, amitől Szepi a Mennyország kapujáig repült.
A harmadik kísérlet – a szökés
Szepi végül elhatározta, hogy alagutat ás. Összeszedett minden mennybéli eszközt, amit csak talált: egy aranykanalat, egy hárfahúrt és némi kávét. Éjszakánként titokban ásott, miközben lelki társai mosolyogva figyelték.
– Drága Szepi, biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – kérdezte egyikük. – A Pokol nem olyan, mint amilyennek képzeled. Az nem egy wellness központ.
– Meg kell tapasztalnom! – mondta Szepi eltökélten. – A saját utamat akarom járni!
Végül az alagút, vagyis a lyuk elkészült, és Szepi lazán beleugrott.
Az igazság pillanata
Hosszas zuhanás után nagy csattanással ért talajt. A forróság azonnal arcába csapott. Az éppen villámokat hegyezgető démonok egy pillanatra értetlenül bámultak rá, majd hangos nevetésben törtek ki.
– Nézd csak, egy mennybéli szökevény! – rikkantotta az egyik. – Mutassuk meg neki, milyen az igazi muri!
Rögtön neki is láttak. Először közös erővel alaposan elfenekelték, aztán bevágták egy üstbe, ahol más kárhozottakkal együtt kellett lebegnie a szószban. Szepi, a csípős paprika gőzétől elvakulva úgy érezte, mégsem volt olyan rossz hely a Mennyország.
Mikor végül Mihály arkangyal lejött érte, és a Kiadatási Egyezményre hivatkozva egy bágyadt mosollyal fölvitte a korábbi lakhelyére, csak ennyit mondott:
– Nos, Szepi, mit gondolsz: tovább unatkozol a felhőkön ücsörögve, vagy jöjjön az üst?
Szepi átgondolta a helyzetet és úgy találta, a felhőkön ücsörögve korlátlan hozzáféréssel nézheti az embervíziót, vagyis azt, hogy a halandók mit kutyulnak össze odalent. És az van olyan izgalmas, mint maga a Pokol. De azért hárfázni is tanul – a démonoktól elcsórt fakanállal.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
