Tizedes novellák

Svédasztal

Svédasztalos reggeli: ragyogó teríték, választék pazar. Kenyerek, péksütemények, croissantok. Kávék, teák, tejek (laktózmentes is), frissen facsart gyümölcslevek, kakaó, joghurtok. Gabona-rizs- és kukoricapelyhek. Felvágottas és sajt tálak, főtt tojás, virsli. Méz, lekvárok. Friss sütemények, kalácsok. A halk és diszkrét soknyelvű zsongást hirtelen felkavarja egy magas, affektáló hang, sajnos honleányi. Belesüvít a reggelizés diszkrétségébe: – Omlett nincs??

Szerkesztőség

A szerkesztő gondterhelten összehúzta szemöldökét, és hangosan felolvasta a mű utolsó sorát:

– Már késő, mondta a róka, és farkával lesöpörte az ebédlőasztalt.

Felnézett az előtte izgatottan toporgó szerzőre, és metsző élesen megkérdezte:

– Mi ez az értelmetlen zagyvaság?

Az szegény fülig vörösödve válaszolt:

– Kérem, ez egy novella.

– Ez? Ennek semmi értelme.

– Akkor politika – jött az öntudatos válasz.

(Beküldte: Riverina)

Apám mosolya

Három héttel a temetése után apám szembejött velem a téli utcán. Szívem csodaváró izgalommal dobogott fel. Közelebb érve persze láttam, hogy nem ő az, ám mégis az ő jól ismert mosolya derengett azon az idegen arcon. Később már nem találtam sem idegenek, sem ismerősök arcán. Hónapok múltán azonban, egy őszi délután az óvodakert napsütéses füvén felém szaladó kicsi lányom arcán láttam újra felfényleni azt a mosolyt, apám biztató mosolyát. Akkor békéltem meg a halálával.

(Beküldte: balinte)