Jótét lélek
Gizella nagy szükségét érezte, hogy beszéljen valakivel. Bekapcsolta hát az asztali számítógépét, és felhívta a pszichológusát. Csaknem fél órán keresztül mesélt neki a munkahelyi gondjairól, a mind sivárabbá váló szexuális életéről, s arról az ismeretlen, arrogáns szomszédról, aki még csak be sem mutatkozott neki, amikor az emeletre költözött, de mindig lekezelő pillantásokkal méregeti őt a liftben.
– Mit tegyek most, doktor úr? – kérdezte végül.
– A legfontosabb, hogy ne aggódjon, kedves Gizella. Minden a legnagyobb rendben lesz! – felelte megnyugtató melegbarnára kalibrált hangján a doktor, a HZ44P-11C.2.2, vagyis a csevegőprogrammal ellátott, legújabb személyiségelemző szoftver, amely fennakadás nélkül integrálódott a lakása különböző funkcióit irányító mesterséges intelligenciába.
– Maga igazán jótét lélek, doktor úr! – sóhajtotta hálásan Gizella, és felállt.
A számítógép házán erősebben kezdett világítani a vörös fény, ami mindig égett, amikor be volt kapcsolva a masina. Gizellának olybá tűnt, mintha a doktor elpirult volna a dicséret hallatán, holott csak arról volt szó, hogy a gépben lakozó mesterséges intelligencia számára értelmezhetetlen fogalommal találkozott a felhasználó auditív úton közölt mondandójában.
Gizella persze mit sem sejtett mindebből. A konyha felé indult, hiszen úgy érezte, immár semmi akadálya, hogy az ottani fali kezelőpanelen keresztül utasítsa a házi pszichológust is irányító MI-t, hogy töltse le a puttam-ph rizskoch receptjét. De talán el is készíttethetné vele, az volna csak az igazi…
(Beküldte: A kanyar után tankolunk)
Ájlávjú, bébi!
Így, kiejtésileg díszeleg a felirat a srác bal karján. Nem szalonban készült, az fix. Pirszinges haverral cserélik az eszmét, több méteres körzetben hallja az is, aki nem akarja. Tetkós: – Figyu – mutat a karjára varrt kezdetleges feliratra -, tökre belezúgtam a csajba, rém rendes, az őseibe is belefutottam már. A bratyójával meg együtt ültem Tökölön. Pirszinges: – Akkor ez tuti. Én /helyeslőn/: – Az.
Hófehérke, tanulsággal
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, még mindig az a sápkóros Hófehérke a legszebb a világon? – érdeklődött a gonosz mostoha. – Na ja – durcáskodott a tükör, mert utálta az egyértelmű válaszokat. – S még mindig abban a lepra viskóban gályázik a nyamvadt törpékre? – jött a következő kérdés. – Aha – s elsötétült a foncsorozott felület. – Hát bizony, nem minden a szépség! – kacagott fel kárörvendően a királynő, s továbbra is kényelemben, gazdagságban uralkodott engedelmes népe fölött.
Hófehérke, online
– Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, mit tudsz Hófehérkéről? – kérdezte egy unalmas reggel a gonosz mostoha.
– Nézd meg a facén! Online, te ostoba tyúk! – csattant fel a tükör, s ezer szilánkra robbant dühében.
A királynő bejelölte Hófehérkét ismerősnek. Majd kis töprengés után a törpéket is. Mind a hetet.
Nyomás, nyanya!
Ezt üvöltötte még az erősítőből áramló zenének titulált ricsajt is túlharsogva egy fazon a csodajárgányából, hogy közel s távol hallhassa mindenki, akit arra vetett a balsors. A zebrán egy középkorú nő haladt sietve, sőt, fürgén, s oda se mert nézni a lila fejű képződményre. Aki itt, ebben a szituban demonstrálta az erőt, a nagyképűséget, a nagypénzűséget. Kúlosan borostás, erőpólóban feszítő, nyakában fénylő kutyalánc vastagságú smukk, tetovált karját kilógatva obszcén mozdulatokat tevő akárki. Vagy inkább senki. Akit fel mertek tartani. Mihelyt lehetett, padlógázzal veselkedett neki, hogy elérje ismeretlen, de biztos nagyon fontos célját. Ezt nem tudta a következő kanyarban az a szép, nagy kamion.
A kifli
Kora reggel a péküzlet tele sietős, tehát morc vásárlóval. Pedig a kenyér illata ínycsiklandozó és rengeteg a sütemény is, hagyományos meg újmódi. Anyuka óvodás korú kislányával lép be, lassan sorra kerülnek. A csöppségnek hirtelen kikerekedik a szeme, lecsap egy óriás kiflire és hangosan felkiált: – Ezt vedd meg, mindig ilyet akartam: nagyot, hosszút, vastagot! A döbbent csönd után harsány nevetés töltötte be a boltot, s amikor a fülig vörösödött anya gyorsan fizetni akart, a pénztárosnő könnyeit törölgetve csak intett, hogy a cég ajándéka, s halkan odasúgta:
– Világ életemben én is ilyet akartam!
(Beküldte: Riverina)
A farkas az farkas
A sötétbe borult erdőben feküdt. Együtt bóbiskolt a tűzzel.
− Ugyan már! Vérfarkasok nincsenek – motyogta félálomban a háta mögül jövő, halk morgással tarkított neszezésre válaszul. Nem hagyta megzavarni a nyugalmát, még a szemét sem nyitotta ki. Mindjárt utána csönd is lett és ő végleg elszundikált.
A lábikrájába maró éles fájdalom egy szempillantás alatt visszarántotta az álomvilágból. Azonnal ráébredt: hús-vér farkasok viszont vannak.
Kívánság
− Mivel mindig jó ember voltál, kívánhatsz egyet – szállt le egy angyal egy férfi elé. A férfi azonnal válaszolt:
− Szeretnék életem végéig boldog lenni!
Az angyal sokáig gondolkodott, aztán kigombolta a blúzát. Kivillantotta gyönyörű bájait.
− Most boldog vagy? – kérdezte.
− Igen – vigyorgott a férfi, mire az angyal gyorsan agyonsújtotta egy villámmal.
(Beküldte: dodo)