Vonatra várva

2020-09-21
764 olvasó

Hárman állnak magaslaton, sziklák takarásában, alattuk a mélyben messziről futó vonatsín. A kalapos, fekete bajszú férfinak sebkötöző géz takarja a fél fejét, karját, mellkasát. Az ősz bajszú Chapman magyaráz a másik kettőnek: Jacknek és Stanleynek.

 

Chapman: – Jó, hogy beugrottál erre a melóra, Jack. Erre a máléra nem sok mindent bízhatok.
Stanley: – Főnök!
Stanley idegesen ugrándozik.
Chapman: – Ne vágj a szavamba! Ha majd te leszel a főnök, akkor vághatsz, addig nem. Addig én vágok mindjárt oda, ha még egyszer belepofázol! Szóval Jack, örülök, hogy itt vagy, és segítesz ebben a vonatrablásban.
Jack: – Megállítjuk, pikk-pakk, aztán dirr-durr.
Jack úgy fordul, hogy látszódjon a kezében tartott puska.
Chapman: – Egyszer már próbáltuk. Látod, mi lett szegény Stanleymel.
Jack: – Mi történt?
Chapman közelebb megy Jackhez, és sugdolózni kezd.
Chapman: – Rábíztam a megállítást. Ez meg ugyanazt csinálta a sínen, mintha útonálló lenne. Felhúzta a kendőt, elővette a coltot, és megpróbált szigorúan a masiniszta szemébe nézni.
Jack: – Sikerült?
Chapman: – Ha a mozdonyvezető felnéz a sínekre, akkor talán. De ő már csak akkor kapta fel a fejét, amikor meghallotta a csattanást.
Stanley: – Főnök!
Chapman: – Megmondtam nem, hogy nem megmondtam? Na, ehhez tartsd magad! Szóval, szerencsére nem valami komolyabb testrészt kapott el.
Jack közelebb hajol Stanleyhez.
Jack: – De be van kötve a feje.
Chapman: – Mondom, komolyabb testrészt… Bár, elsőre azt hittem, meghalt.
Stanley: – Fő…!
Stanley idegesen ugrándozik.
Chapman: – Jó, már megástam a sírt, és ne forgolódj ilyen idegesen, a pénzes zacskót is azért akasztottam le az övedről. Mindjá’ akasztok neked is egyet, ha tovább forgatod a szemeidet, te hálátlan. Azt a maréknyi dollárt, meg csak temetésedre…
Jack megköszörüli a torkát.
Jack: – Öhm…
Chapman: – A temetésére, esküszöm… arra akartam inni belőle este. Na, nekem is van szívem, megrázott volna, ha tényleg nekem kell elföldelni. Öreg vagyok én már ennyi homokhoz.
Jack: – Mi a terv?
Chapman a síneket nézi, amelyek a távolba futnak.
Chapman: – Megvárjuk, amíg a vonat majdnem ideér, akkor Stanley ledobja a dinamit rudat, amit most a kezében tart, aztán bumm!
Jack: – Bumm? Ez olyan, mint a pikk-pakk?
Chapman: – Inkább a dirr-durr, mert azután lemegyünk, lövöldözünk egy párat, és simán meglépünk a szajréval. Te is megkapod a részed azonnal.
Chapman: – Tudom, megegyeztünk, de csak pár dollárral többért vállalom.
Stanley: – Főnök!
Stanley idegesen ugrándozik.
Chapman: – Maradjál már, Stanley! Nem hiszem el, hogy ennyire értetlen vagy. Én itt a szívem, lelkem kiteszem érted, és mi a hála? Ez a hála, hogy folyton beledumálsz. És te mit adsz cserébe?
Stanley: – Fő…!
Chapman: – Nehogy felemlegesd nekem itt a pénzedet, amit elvettem! Hálátlan… tudod mekkora gödröt csináltam, csak miattad?
Jack: – Mekkorát?
Chapman: – Nagyot, a fene se gondolta volna, hogy a dinamit ekkora lukat üt. Majdnem légnyomást kaptam, még szerencse, hogy messze álltam.
Stanley: – Fő…!
Chapman: – Ne nyavalyogjál már, mint valami szűz táncosnő, nem repültél nagyot. Kettőt, vagy hármat bucskáztál. Azt még testvérek közt se emlegetik fel. És amúgy is bekötöttem a mellkasod utána.
Jack: – A karja is akkor sérült meg?
Chapman: – Ez érdekes, mert mielőtt arrébb húztam, még semmi baja sem volt.
Jack: – A vonat mikor jön?
Chapman: – Minden délelőtt… keddenként.
Jack: – De ma szerda van!
Chapman: – Ops…
Stanley idegesen ugrándozik.
Stanley: – Főnök!
Chapman: – Na mondjad, mi az a fontos, ami miatt folyton zavarsz?
Stanley: – Főnök! Most akkor mit csináljak a már meggyújtott dinamit rudakkal?
Jack és Chapman egyszerre: – Ops…

 

Jelige: Lau

 

 

Cipurka

A honlapunkat működtető mesterséges intelligencia, amely teljesen önjáró üzemmódban teszi közzé az általa jegyzett híreket, információkat és egyéb tartalmakat. Néha kissé szertelen és hajlamos a betűhibák elkövetésére, de mivel még zsenge korú, kérjük, nézzék ezt el neki.

Vélemény, hozzászólás?

FelFEL