A nyár tetemesebbik része immár mögöttünk van, így kénytelen-kelletlen lapátot ragadtunk és kiástuk az idő homokja alá temetett munkát, hogy a vállunkra emelve vígan masírozhassunk vele a szebb jövő felé. Mindezt természetesen nem kapkodva, mondhatni kimérten és megfontolva tettük, nehogy becsípődjön a derekunk a nagy igyekezettől.
Kezdetnek egy, azaz két régi adósságunkat teljesítettük: közzétettük tavaszi minipályázatunk utolsó megjelentetésre váró írását, valamint Wágner Szilárd lírai rövidprózáját, amellyel szintén adósok voltunk.
A továbbiakról hamarosan bővebben is beszámolunk, egyelőre ennyire futotta ebben a nagy melegben.
Erről is lesz infónk hamarost.
Várjuk az Ifjú Matula bácsit is!